Bár ez még mindig messze van az eredeti sorozat, vagy éppen az első évad epicségétől, azért ez a szezon kezd egész élvezhető lenni.
Su ikerfiaival éjszaka beszökik Kuvira táborába, hogy végezzen a nővel, ám csapdába csalják és elfogják őket. Kuvira ultimátumot ad a város vezetőinek: vagy feltétel nélkül megadják magukat, vagy megtámadja Zaofut. Reggel Korra kimegy a sereg elé, hogy megvitassa a helyzetet Kuvirával, és a két nő megegyezik abban, hogy a város sorsát egy kettejük közti párbaj döntse el. Eközben Bolin és Varrick vonaton távolodik Zaofutól Baatar, Kuvira vőlegénye (és Su legidősebb fia) felügyelete alatt. Baatar arra kényszeríti Varrickot, hogy folytassa a szellemindákon végzett kutatásait, hogy annak energiáját fegyverként tudják felhasználni – azonban Varricknak van pár trükk a tarsolyában.
Igazából nem sok minden történt ebben a részben, de az a kevés legalább jól volt megírva. Bevallom, a cím alapján kicsit epicebb eseményekre számítottam, ehelyett azonban inkább egy átvezető részt kaptam. Persze, haladunk előre a történetben, ám valahányszor csak igazán magasba tört volna a történet íve, valami visszavetette. Ez alapvetően nem baj, hiszen még csak cirka az évad felénél tartunk, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy egész szépen építgetik az írók a történetet – bár erről majd inkább a finálé után nyilatkozom.
Korra érdekes jellemfejlődésen megy keresztül – kezd sokkal pacifikusabb lenni, ami viszont érdekes, hogy mellette eközben mindenki erőszakra biztatja. Kíváncsi vagyok, mi lesz még vele, főleg miután úgy néz ki, az mégsem segített sokat, hogy a méreg utolsó cseppjeit is kivonták a szervezetéből. Kuvira is érdekes a maga módján, bár mintha kezdene kicsit ellaposodni – egyszerűen azért, mert semmi olyat nem tesz, amivel meglepne minket, és igazából a múlt epizódbeli eredettörténete sem volt igazán kiegészítő. Még mindig hiányolom a motivációjának teljes kifejtését.
Ami pedig a harcukat illeti… Az előző évadban az alkotók nem tudták, mivel is töltsék ki a játékidejüket, ezért rengeteg hosszú, elnyújtott harcjelenetet kaptunk, amik igazából fele akkora hosszúságban is eleget tettek volna a feladatuknak, de legalább gyönyörűen meg voltak koreografálva. Most viszont, mikor tényleg volt tétje és szerepe a küzdelemnek, a harc… unalmas volt. Persze, értem én, hogy miért kellett ilyennek lennie, de akkor is kiábrándító volt látni, ahogy Korra random dobálta az elemeket.
Varrick most az egyszer nem idegesített – annyira. Úgy értem, végre értelmes szerepet játszik a történetben, van létjogosultsága, csak éppen még mindig olyan bolond és különc, mint eddig volt, és ezért néha a tettei az amúgy a maga módján realisztikus történetben szürreálisan hatnak. Ez mondjuk problémám is volt ezzel a résszel – Varricknál és a légidomár gyerekeknél is tettek be olyan erőltetetten humoros jelenetet, ami kilógott az epizód amúgy nagyon is drámai hangneméből.
Apropó, drámai hangnem: voltak azért gyönyörű, nagyon is erős és megható jelenetek, például a szcéna az epizód végén, Zaofu főterén. Viszont amit nehezményezek, az az, hogy már két hete nem kaptunk semmi információt arról, hogy mi van Makóval és Wu herceggel, hogy a többiekről Köztársaság Városban már ne is beszéljünk. És akkor még hadd elevenítsem fel a régi problémámat: nincs meg az Avatár csapat egysége, ami az eredeti történetét annyira nagyszerűvé tette.
Vannak itt még hibák, ám a történet mégis úgy tűnik, egy kifejezetten ígéretes mederben halad. És bár abban biztos vagyok, hogy ez a szezon az elsőre semmiképpen sem tud ráverni, a másik kettőt még simán lekörözheti.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.