A Constantine harmadik epizódja után már bizton állíthatom, hogy az egész alkotói gárda beteg elmékből áll – méghozzá a lehető legjobb értelemben! Olyan helyre illesztenek be poént, ahol más már szégyellné magát, ott dobnak be valódi drámát, ahol nem is számítanánk rá, és úgy mozgatják a szálakat, hogy hiába figyel a néző, csak a végére áll neki össze a kép.
Zed rátalált Chas és John rejtett kis zugára, bár az utóbbi mindent megtett, hogy ez ne történjen meg, de hát mit lehet tenni egy tisztánlátóval szemben? Bár John azért még makacskodik, de Chas már pontosan tudja, hogy semmit, így körbe is vezeti a lányt a házban, vagyis inkább annak alsó szintjén, ami teli van csodás ketyerékkel, veszélyes holmikkal, egy önállóságát bizonygató pincével, és egy vérben áztatva varázslatot tanuló Constantine-nal. Egy gyors zuhany után John már rá is tér a lényegre: a Liv által elkészített és hátrahagyott térképen egy újabb vérpetty jelzett aktivitást, és az áldozat ezúttal John egyik barátja volt. Ismeretségük régről gyökeredzik, és John múltjának egy olyan szeletébe enged bepillantást, amiről szívesen hallanék még részleteket (flashbackekkel egyetemben).
John és Zed a hullaházba bejutva kifaggatják a halottat, és míg John azon agyal, hogyan is lehetne utánajárni a dolgoknak, addig Zed mindent megtalál, nem egészen fél perc alatt. Ezen a nyomon elindulva egy olyan lemez létezéséről szereznek tudomást, amit mindezidáig John sületlenségnek hitt. De nemhogy létezik, hanem egy olyan nagyhatalmú férfi is meg akarja kaparintani, mint a rejtélyes és félelmetes Papa Midnite (Michael James Shaw).
Annyi apró mozzanatért jár a dicséret az alkotóknak, hogy napestig sorolhatnám: egyszerűen minden klappolt a mostani részben, sehol egy felesleges mozdulat, egy erőltetett poén vagy logikai hiba. Az eset önmagában is nagyon érdekes, mert az, amit a bakelitlemez tartalmaz, valami olyan hihetetlenül félelmetes és hatalmas, hogy semmi kétségem a felől, hogy ezért sokan bármit megtennének. De nem csak ez volt creepy pillanat az epizódban: majd’ megállt a szívem, mikor John és Zed a hullaházban tevékenykedtek.
John és Zed között most is tökéletesen működött a kémia, ám ezúttal bejött a képbe Chas is, aki kicsit meg is bolondította ezt a vegyületet. Ugyanis míg John folyton ellenáll a lánynak és hitetlenkedik, addig Chas egyszerűen kedveli, és tudja, hogy szükségük van a nőre. Méghozzá micsoda nőre! Zed képessége egyre csak fokozódik, és ha ő nincs, akkor bizony sokkal, de sokkal csúnyább véget értek volna a dolgok.
A sorozat alkotói gárdája olyan pillanatoknál dobott be poénokat, hogy ha nem sírtam volna a röhögéstől, bizony elszégyellem magam. Egyszerűen elképesztő, hogy néhány jól eltalált mondat mennyire fel tud dobni egy olyan jelenetet, ahol vagy egy tucat hulla fekszik a földön. Hogy aztán egy sokkal drámaibb vonalat meg egy ilyen poénnal mutassanak be, az már a pofátlanság határát súrolja. Az alkotók sebészi pontossággal írják a karakterek párbeszédeit, a jellemükről már nem is beszélve.
A Constantine mesteri példája annak, hogyan is lehet felhasználni egy képregényt – átadva annak zseniális esszenciáját –, és képernyőre vinni. Mindenkinek javaslom, aki szereti a rejtélyeket, a misztikumot, a humort, a thrillert, és a drámát – mert ezek mindegyikét tartalmazza a show. Ritka keverék ez, hát becsüljük is meg!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!