Értem én, hogy mit akartak ezzel a résszel átadni az alkotók, csak éppen ez nem nagyon sikerült.
Mikor szekrénytakarítás közben előkerül Penny szalagavatós ruhája, a lányok elkezdenek nosztalgiázni, hogy mégis milyen volt a gimis báljuk – Pennynek persze jó, Amynek és Bernadette-nek már kevésbé. Ám ekkor jön az isteni szikra: így, felnőtt fejjel, rendezzenek ők saját maguknak bált, ez úgyis a fiúknak is kimaradt. Rögtön meg is indul a szervezkedés, kimennek a meghívók – többek közt Emilynek és Stuartnak is. Ez utóbbi partnert is hoz magának a bálra, méghozzá egy olyan személyt, akinek Howard nem igazán örül.
Nem azt mondom, hogy nem voltak a részben nagy pillanatok, mert voltak – főleg Amy és Sheldon, valamint Penny és Leonard közt –, de összességében… untatott az epizód. És valahogy a ritmust sem sikerült teljesen eltalálni: a történet kissé szaggatottan halad, a bál valahogy túl könnyen jön össze (igazából először szembesülünk annak a tényével, hogy a lányok meg akarják csinálni, utána pedig már rögtön az jön, hogy a buli létrejötte már tény), és valahogy az igazi sulibál-hangulat sem jött össze. Arról nem is beszélve, hogy bár valamilyen szinten logikus, hogy a karakterek miért is akarnak részt venni egy ilyenben, az ötlet attól még számukra is kicsit légből kapott – kicsit mintha az írók már nem tudnák, mit is kezdjenek magukkal.
Howard problémázása Stuarttal már kezd kicsit szakállat növeszteni (apropó: mikor lesz megint képregénybolt?), viszont a mostani csavar legalább egy kis vérfrissítést hozott a sztoriba – kár, hogy úgy tűnik, nyomata azonban nem sok fog maradni. Emilyt jó volt viszont látni – amilyen para a csaj, kíváncsi lennék, hogyan alakulna a történet, ha őt is bevennék az állandó szereplők közé. Amy pedig az ő és Bernadette eszmecseréjét illeti: szerintem Sally és Hamupipőke simán megfér egymás mellett.
Penny ismételten előtört a p betűs, nem túl kellemes személyiség, főleg akkor, mikor azt vitatták meg Leonarddel, hogy akarnak-e menni a bálba. És ilyenkor főleg azért haragszom a karakterre, mert párjelenettel később már megint képes volt irtózatosan cuki lenni Leonarddel – amitől a lány vagy képmutatónak tűnik, vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy maga a karakter nincs kiegyensúlyozottan megírva.
Karakterfejlődésileg persze Sheldon áll a középpontban, és igazából amit vele csináltak, ha humor-faktorilag szerintem nem is ütött annyira, karakterileg működött. Vagyis… valahogy most az őrültködése inkább idegesített, mint szórakoztatott (és sokszor azt kívántam, legyen már vége a résznek), de ha a karakter eddig történetét és motivációit nézzük, akkor nagyon is helyén volt a dolog, ráadásul nem csak vele, hanem Amyvel is. Amúgy pedig Sheldon kijelentése Amy felé nagyon szép volt, és kíváncsi leszek, a továbbiakban mennyiben fog még változni a kapcsolatuk.
Szóval ez most nem volt az igazi – bár volt pár jó poén és szép pillanat, és a karakterek is magukhoz képest hitelesen viselkedtek, a sztori elhúzódott, nem sikerült kihozni az ötletben rejlő teljes potenciált, és mondom: untatott. Remélem, ez csak egy egyszeri kilengés volt, és a jövő héten visszatérünk az eddigi színvonalhoz.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
