A múltkori jó hír után, miszerint be az ABC a Selfie-ből is újabb epizódokat rendelt (viszont például a Manhattan Love Storyt elkaszálták), a csatorna egyből dupla résszel örvendeztetett meg minket, nézőket az előző heti kihagyás után – de még milyen epizódokkal! Miután Elizát (Karen Gillan) már elégszer láttuk bénázni, az ötödik és a hatodik epizódban Henryre (John Cho) került a sor. Ez egy meglehetősen üdítő változást hozott, na, meg viccesebbnél-viccesebb szituációkat.
Henryt egyik reggel egyből az irodába való érkezésekor jó hír fogadja, ugyanis főnöke, Sam Saperstein (David Harewood) meghívta őt hétvégére kacsalábon forgó vidéki palotájába, ami azt jelenti, hogy előléptetés vár rá – feltéve, ha illetlen viselkedéssel kivívja ennek az ellenkezőjét. A munkamániás Henry természetesen nagyon megörül a ritka lehetőség hallatán, és elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy léphessen egy fokot a ranglétrán. Lelkesedése kissé lelankad, amikor megtudja, hogy a professzionális munkakörnyezethez nem mindig alkalmazkodó Eliza is kapott meghívót, és nem azért, mert kísérőnek szánták a lányt. Eliza nyilvánvalóan örül, bár nem feltétlenül az előléptetésnek, hanem sokkal inkább a hatalmas úszómedencének, és annak, hogy rálátni Oprah Winfrey telkére a főnök lakásából. A hétvége alatt Henry megtesz mindent annak érdekében, hogy magasabb pozícióban dolgozhasson: vicceket mesél a főnöknek, lovagolni akarja vinni Mr. Sapersteint és csapatát, de amikor valamiféle szabadidős programról akarnak dönteni, mindenki inkább Eliza javaslataira bólint rá, és az ő viccein nevetnek. Ha ez még nem lenne elég nagy tragédia az eltökélt Henrynek, akkor még a srác tetézi a bajt azzal, hogy jó párszor leégeti magát a vezetői kar előtt, úgyhogy már a hétvége kezdetén sem áll jól a szekere.
A rész legnagyobb pozitívuma pont azon alap, amire építkezik, mégpedig az „erőegyensúly” felborítása. Míg az irodában Henrynek jobban megy a másokkal való kommunikáció, a birtokon végre Elizát is elismerik, megbecsülik, és hallgatnák rá kollegái – arra az Elizára, akit eddig egy folyton az iPhone-ját nyomkodó, mindenkivel összefekvő plázacicának tartottak. Már az előző epizódba is beleszőttek egy hasonló csavart, de az Even Hell Has Two Barsra még inkább jellemző az, hogy inkább Eliza tanítja Henryt, mint fordítva, ahogy az eredeti elképzelés szerint lennie kéne. Ez szerintem egy remek húzás írói szempontból, mert így mindkét főszereplőt alaposabban meg tudjuk ismerni, és nem válik egysíkúvá a sztori.
Egy rövid kitérő erejéig szeretnék beszélni a történet romantikus részéről is, hiszen az utóbbi epizód óta kezd ez a vonal is egyre inkább előtérbe kerülni. Nem tudom, hogy konkrétan mi az alkotók célja a szerelmi szálat tekintve, de az biztos, hogy nagyon szépen fokozatosan épül Henry és Eliza kapcsolata. Minden egyes alkalommal tényleg csak egy picivel kerülnek közelebb egymáshoz, és pont ezen aprólékosság miatt lesz hihető az, amit látunk. Véleményem szerint ez a legnagyobb erőssége a Selfie-nek, hiszen csak úgy lehet a felszínes kapcsolatokat képmutatás nélkül kritizálni, hogyha mellettük igazán erős és valódi barátságot vagy éppen románcot vonultatunk fel. Bravo!
Mint már említettem, a héten két részt láthattunk egymás után, és szerencsére a második sem okozott csalódást. A „reklám után” még több ügyetlenkedést láthatunk á lá Henry, na, meg ugyanilyen mennyiségű cukiságot.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
