Éppen sorozat-elvonásban szenvedek, mivel a héten mindkét kedvencem – a Castle és az Agents of S.H.I.E.L.D. – is szünetelt, és ezért különösképpen örülök neki, hogy a Reign ezúttal az évad eddigi szintjéhez képest egy kifejezetten erős epizódot produkált.
Catherine egy vidéki nemes fogadására igyekszik – legalábbis ez a fedősztori –, aminek hallatán Mary hirtelen felindulásból úgy dönt, vele tart, úgyis kell neki egy kis friss levegő – legalábbis ez a fedősztori. Útközben azonban lázadók támadják meg hintójukat, és a két nőnek kilétüket leplezve, testőrök nélkül menekülnie kell. Egy fogadóban találnak menedéket, ahol azt hazudják, szolgálólányok voltak egy hölgy mellett, ám munkaadójuk belehalt a pestisbe, ők pedig ellopták a ruháit, és útnak eredtek. Úgy okoskodnak, hogy a fogadóban várják meg, hogy az őrség rájuk leljen, addig is némi munkáért cserébe szállást és vacsorát kapnak. Hamarosan meg is érkezik a fogadó elé egy királyi hintón, csak éppen nem értük jönnek – az ugyanis két imposztort hozott, akik Francisnak és Marynek adják ki magukat. Eközben a palotában Lola hírt kap arról, hogy családja kitagadta, amit arra próbál felhasználni – miután már gyakorlatilag se apja, se férje, aki rátehetné a kezét a pénzére –, hogy saját maga kaparintsa meg hozományát, amiben meglepő segítőtársa akad: Lord Narcisse.
Végre nem próbáltak meg milliom meg egy szálat belesuvasztani ebbe a negyven percbe, csak ezt a kettőt, és ez baromi jót tett az epizódnak. Nem azt mondom, így is kicsit tömény volt a sztori, a tetőpont pedig, bár nagyon drámai, elég hirtelen. Igazából szerintem akkor lett volna közel tökéletes ez az egész, ha duplarészt csinálnak belőle. Annyi minden volt benne, amit még ki lehettet volna fejteni, hogy az nem igaz – kezdve az imposztorok eredetétől, a munkásságukon át, egy jobban részletezett végkifejletig. De mindegy, nem nyavalygok, az epizód felépítése így is klasszisokkal jobb volt, mint amit a sorozat az utóbbi pár hétben produkált.
A Catherine és Mary közti kapcsolat egyszerűen zseniális volt – hatalmas ötlet volt ez az írók részéről, hogy így összerakják őket, teljesen egymásra utalva. Egyrészt az ellentétes természetükből adódóan egészen komikus szituáció kerekedett az egészből, másfelől pedig pont az egymásra utaltság miatt elmélyült kettejük kapcsolata, és esélyük volt jobban megismerni a másikat – aminek eredményét mi sem példázza jobban, mint Catherine monológja Francisnak az epizód végén.
Végre Mary is olyan döntéseket hozott, amit tudtam értékelni (emlékezhettek rá, az évad elején eléggé szidtam szegényt bizonyos lépései miatt), Catherine egyenesen brillírozott, és nem egy idézet-gyanús sora volt („Ha túl nehéznek találod a korona súlyát, béleld bársonnyal”). A csavar az epizód úgy kétharmadánál jó volt, bár mondom, nem lett annyira kifejtve, mint lehetett volna – igazából én itt vágtam volna az egészet, és az ezután következő jelenetekből kerekítettem volna egy második részt.
Lola szála is kifejezetten tetszett. Szegénykém mostanában kicsit idegesített a tengésével-lengésével és mártírkodásával, ám most sikerült nagyon éretten és határozottan viselkednie. Azért pedig külön jár a dicséret a készítőknek, amiért behozták a korabeli nők vagyoni és önállóságbeli problémájának kérdését, és ennyire sallangmentesen beszéltek róla.
Narcisse is egyre érdekesebb, olyannyira, hogy megkockáztatom, ő a legérdekesebb új szereplőnk– lehet, hogy Condé cuki, de karakter-szinten elég lapos a srác. Tetszett, ahogy közeledett Lola felé, ahogy igazából nem lehet eldönteni, hogy most tényleg segíteni akar-e a lánynak, meg akarja-e vezetni, vagy éppen csak megfektetni (vagy ennek a háromnak valamilyen kombinációjára készül). Zárójelenetük külön szép – így kell ezt csinálni, Lola! –, és még az eddigieknél is jobban sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, hogy mi lesz kettejükkel ezután.
Szóval a ritmus még mindig nem az igazi, és pár kisebb logikai baki is volt az epizódban, de összességben szépek volt az ívek, jó volt az ötlet, ütött a szövegkönyv, a karakterek jellemfejlődése pedig egyenesen bravúros volt. Nem tudom, ki is jegyezte ezt a részt, de kedves Reign-vezetőség, meg kéne őt tartani, mert nagyon kell a sorozatnak ez a fajta színvonal-emelés.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
