Az első szezonnal igen magasra tette a lécet Aaron Sorkin és csapata, amit a második évaddal lazán túl tudott teljesíteni – nem mintha másra számítottam volna, hiszen ez mégiscsak a valaha volt (és lesz) legjobb politikai műsor.
Az első évad fináléjában megtámadták az elnöki konvojt, lövések dördültek, ám a kamera nem mutatott semmi biztosat. Most azonban kiderült, hogy Josiah Bartlet elnököt (Martin Sheen) találat érte, természetesen a kaotikus állapot közepette is megfelelően reagált a titkosszolgálat, és pár perccel később az elnök már biztonságban utazott autójában. A stáb csak ezután következett: C. J. (Allison Janney) egyszerűen lemerevedett a sokktól, és ha nincs Sam (Rob Lowe) a közelében, akkor akár komolyabb baja is lehetett volna. Ám egyvalaki sérült meg igazán: Josh (Bradley Whitford) olyan találatot kapott, amit egy nálánál kevésbé makacs ember biztosan nem él túl – de az ő életéért is napokig küzdöttek. Az FBI komoly nyomozásának, és a teljes lezárásnak köszönhetően kézre kerültek a tettesek, ám a merénylethez vezető okuk legalább olyan erős sebet okozott a stáb szívében, mint maguk a golyók.
Mialatt Josh lábadozott – aki amúgy igen nehezen viselte a dolgot, hát még Donna (Janel Moloney), az asszisztense, akit egy nap vagy kéttucatszor hívott fel –, a Fehér Házban zajlott tovább az élet, így megoldást kellett találniuk egy iraki vészhelyzetre, egy baráti kormány hibás AIDS politikájára, az oroszok által el nem ismert rakétakilövő balesetére, és a NASA Mars problémájára. Mire Josh visszatért a munkájába, nos, a helyzet mit sem változott, hiszen az elnöknek újabb évértékelőt kellett megfogalmazni (szám szerint a harmadikat), melyet Toby (Richard Schiff) és Sam írt – vagyis ők elkészítették, az elnök meg folyton átírta.
Az évad talán leggyönyörűbb epizódja, mikor egy lelkiismeretes nagypapa, kihasználva a filibuszter jelenséget, maratoni beszédet tartott a kongresszusban, ami valójában abból állt, hogy könyveket olvasott fel, megállás nélkül. Mivel egy hosszú ünnepi hétvége előtt tette, így mindenki a háta közepére kívánta a férfit, aki már órák óta mondta a magáét, ám C. J., Josh és Sam úgy döntöttek, hogy utánajárnak a dolognak.
Az évadnak három zseniális jelenete van, amik megérdemlik a külön figyelmet. Bartlet elnök és vitája a rádiós libával, a Bibliáról, az abban leírtakról és az emberek hozzáállásáról – az elnök ezen kirohanását az egész sorozat legerősebb jelenetének tartom, és bárki, aki kíváncsi rá megnézheti a YouTube-on. A második, Josh reakciója a koncert alatt: mert ez a mindig vidám, ám kissé bunkó férfi a hegedűszóra egy durva összeomlást, egy pánikrohamot él át, amit a környezete szinte nem is vett észre. Lenyűgöző, ahogy egy vígjátékszínész, Bradley Whitford ennyire átélte szerepét, és bemutatta ezt a folyamatot. A harmadik, az az évad utolsó két epizódjában átívelő szálhoz kapcsolódik, amit nem tudtam nem megkönnyezni. Elveszítettünk egy olyan szereplőt, aki bár nem játszott központi szerepet, mégis minden néző imádta humorát és egyedi stílusát. A tragédia, mely úgy csapott le, mint a villám (pontosan, ahogy az életben is lenni szokott), és Josiah Bartlet erre adott reakciója… – egyszerűen nem találok rá szavakat. A templomos jelenet, a vitája Istennel, az a karakter esszenciája. Martin Sheen nem véletlenül ekkora színészóriás, és nem véletlenül kapott számtalan díjat alakításáért.
A második évad fináléja összetörte a szívemet, és tudom, hogy nem ez az egyetlen ilyen alkalom, mikor Az elnök emberei ezt teszi velem, ám én mégis újra előveszem, mert ez az a sorozat, ami úgy képes megerősíteni a néző hitét a jóban, hogy közben nem bírálja azt.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback