Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy A Gyűrűk Ura nem egyetlen történet. A mitológia, melynek részét képezi, évezredeket ível át – ebbe csak kis betekintést jelent az a százötven oldal, ami A király visszatér végén van. A közhiedelemmel ellentétben nagyon is érdemes belelapozni, lássuk, miért!
1. Tuk Faramir, Csavardi Aranyfürt, és ismét a Szürkerév
Miután kisírtam a szememet azon, hogy Frodónak el kell mennie, kifejezetten örültem, hogy kedvenc hobbitjaim története nem ér itt véget, a függelékben ugyanis van egy idővonal, ami több szempontból is nagyon érdekes. Egyrészt megnézhetjük az Első-, a Másod- és a Harmadkor nagy eseményeit, és láthatjuk, hogyan illeszkedik a mitológiába az, amit az imént olvastunk. Másrészt pedig megtudhatjuk, mi történt A Gyűrűk Ura szereplőivel később. Azt külön kiemelném, hogy Pippin fiát Faramirnak hívják, és felnőtt korában Samu lányát, Aranyfürtöt veszi el – ez valami csodálatos melegséggel töltött el. De ami igazán arcul csapott, és ismét könnyeket fakasztott nálam, az az a tény, hogy Samu egy szép és teljes élet után elmegy a Szürkerévbe, és elhajózik. Frodó miatt. Hogy újra láthassa. Tolkien itt történelemkönyvszerűen közli az adatokat, és mégis, az ember már annyira szereti a szereplőket, hogy egy ilyen egyszerű tény miatt is képes megint a zsepiért nyúlni. Hát nem csodálatos?
2. Arwen és Aragorn története
Korábban írtam, hogy a könyvekből hiányzik a szerelmi szál, hogy nincs igazán kidolgozva Arwen és Aragorn kapcsolata. A függelék valamennyire kielégíti ezeket az igényeket. Végre megtudhatjuk, hogyan szeretettek egymásba, és itt derül ki igazán, milyen döntést hoz Arwen, hogy egy emberrel lehessen, mi több, Elrond érzelmeibe is betekintést nyerünk. A könyvekben tényként kezeli, hogy a lánya a halandó életet választotta, itt viszont láthatjuk, mennyire nem volt ez egyszerű. Ráadásul a mindig magasztos tündék a függelékben nem annyira hidegek – Elrond családjának sorsa elég tragikus, és ennek fényében Arwen döntése még súlyosabb. Egyszóval, a függelék pótolja a történet egy nagy hiányosságát és segít megérteni a tündék viselkedését.
3. Sok-sok és még több Rohan
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem A Gyűrűk Ura királyságai közül Rohan az egyik abszolút kedvencem. A széles síkvidék különleges lovaival és Aranycsarnokával valahogy olyan hangulatot áraszt, aminek nem tudok ellenállni. Gondor szimbolikus hatalmának ellenére Rohant mindig erősebbnek éreztem, ezért sajnáltam, hogy kisebb hangsúlyt kapott. A függelék megint csak betöltötte ezt az űrt. Rengeteg érdekes infót szerezhetünk Éorl házának történetéről és a lovasvégi királyok nemzetségeiről. Többek között az is kiderül, hogy a Brego valóban királyi név, és, hogy vaddisznóra vadászni Középföldén is veszélyes.
4. Tölgypajzsos Thorin (és Gimli rejtélyes hajóútja)
Igen, itt is feltűnik! Egy hosszabb rész a függelékben elmeséli a törpök eredetének történetét, és persze szóba kerül Erebor és egy bizonyos sárkány is. Aki még nem olvasta, vagy látta A Hobbitot, annak jó kedvcsináló hozzá. Azoknak, akiknek ismerős a történet, ez megint jó alkalom, hogy átlássák az események ívét – elvégre A Hobbit és A Gyűrűk Ura között a világ léptékeihez képest rövid idő telik el, és a két regény több helyen összekapcsolódik. Egy sokat sejtető bejegyzés révén arra is fény derül, hogy Gimli élete egészen furcsa módon végződik: Legolasszal való barátságuk egyedülálló, és annyira erős, hogy a tünde végül magával vitte Nyugatra, mikor elhajózott Középföldéről. Hogy ezt hogyan engedhette meg a többi tünde, az nem tisztázott, hiszen elvileg lehetetlen, hogy csak úgy velük hajózzon valaki, pláne egy törp. Vagy Legolas volt ügyes, vagy Galadriel keze volt a dologban, mindenesetre nem semmi kis befejezés Dúrin népének, akik kezdetektől fogva rossz viszonyban voltak a tündékkel.
5. Tanuljunk tündéül!
Tolkien nyelvész volt, ugyebár, és ennek köszönhetően nem feledkezik meg arról a sokszor figyelmen kívül hagyott tényről, hogy különböző népek különböző nyelven beszélnek. Mi több, a rá jellemző alapossággal ki is dolgozza Középfölde nyelveinek rendszerét. Ezt már önmagában azért is érdemes elolvasni, hogy a neveket helyesen ejtsük (és mondjuk Thorinból ne legyen Szorin, mint A Hobbit filmekben). Akit pedig egy kicsit jobban érdekel, az elsajátíthatja a tünde írás alapjait. A tünde a legkidolgozottabb nyelv mind közül, ezt konkrétan társalgási szintre lehet hozni, ha valakinek van kedve hozzá. És miért ne lenne, hiszen leírva és beszélve is gyönyörű, és eszméletlen menő dolog! Ki ne akarna úgy káromkodni, hogy „csókolj meg egy orkot”? Szóval, avo garo am man theled?
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback