Mondanám, hogy viccelek a könyv címével kapcsolatban, de az az igazság, hogy tényleg az Einsteinnel a Holdra szerepel a magyar kiadás borítóján, és mielőtt azt hinné bárki, hogy megint a fordítók kreatívkodtak kicsit, íme, az eredeti: Moonwalking with Einstein. A könyv címe fogott meg, mondván mekkora marhaság lehet ez, aztán a kezembe vettem, és leesett az állam. Ugyanis ez a kötet arról szól, hogyan is emlékezzünk szó szerint a világon mindenre.
Joshua Foer újságíró, aki egy különös nap során látogatást tesz egy helyi kis múzeumban, ahol megtalálja a világ legerősebb emberének a képét – ez a momentum indítja el őt afelé, hogy ha tudjuk, ki a legerősebb, akkor vajon ki a legokosabb? Ezt persze megannyi módon lehet lemérni, pontosan ezért, mert ugyan tonnányi teszt áll az ember rendelkezésére, de valahogy egyik sem képes kétséget kizáróan megmutatni, vajon ki is a világ legokosabb embere. Kutatása során Foer rábukkan a memóriaversenyzőkre, akik évente összeülnek és hazai (az USA-ban járunk), illetve nemzetközi versenyek keretében döntik el, hogy ki az év memóriabajnoka.
Foer kapcsolatba lép velük, majd a hosszas beszélgetések barátságot szülnek, és egy olyan kíváncsiságot, ami arra vezeti az újságírót, hogy maga is csatlakozzon a mentális atléták büszke sorához. Ehhez azonban edzőre, edzéstervre, támogatóra és mindennapi gyakorlásra van szüksége – na, meg egy kis szerencsére is.
Rég olvastam már ennyire szórakoztató tudományos könyvet, mint az Einsteinnel a Holdra. Joshua Foer könyve tökéletesen egyensúlyoz a szórakoztatás és az ismeretterjesztés pengeélén, méghozzá úgy, hogy egy pillanatra sem esik le onnan. Ez azért is bravúros íráskészséget és sziporkázó humort jelent, mert végigvezeti az olvasót a memória tudományának, vagyis a mnemonikának több ezer éves történelmén, kezdvén az ókoriakkal, vegyítve a huszonegyedik századi tudományos áttörésekkel és megfűszerezve személyes tapasztalataival.
Az író évekig készítette eme művét, és azt kell mondanom megérte, ugyanis a versenyre való felkészülése mellett górcső alá veszi memória problémákkal küszködő embereket, az őket vizsgáló tudósokat – természetesen kínosan ügyelve arra, hogy a még ma is élő személyek kilétére ne derülhessen fény. Sosem gondoltam volna, hogy a memória, amit az egyik legfontosabb dolognak tartok a koponyámban, ilyen kis sérülékeny dolog, és fizikai sérüléstől kezdve a betegségekig rengeteg minden befolyásolhatja. Ugyanakkor korábbi, elfeledett, vagy vakvágányra jutott kutatásokat is elemez – mindenkinek javaslom a figyelmébe a fotografikus memóriáról szóló részt, illetve azt, hogy ezt a fogalmat a hétköznapokban mennyire rosszul használjuk.
Bármily hihetetlen a könyvnek van egy végső tanulsága, ami pontosan annyira bájos és humoros, mint az egész könyv – egy olyan apró konklúzió, ami annyira mélyen emberi, hogy akár bármelyikünkkel megtörténhet.
Most pedig menjen mindenki és építsen néhány memóriapalotát!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
