Bár humor-faktor szinten az epizód nem nyújtott kifejezetten kiemelkedőt, azért érdekes kérdéseket boncolgatott.
Bernadette-et felkérik, hogy szerepeljen a Kalifornia ötven legszexibb tudósát bemutató újságcikkben, aminek ő először örül is – elvégre melyik nő ne szeretné, ha díjazzák a külsejét? –, ám Amy bőszen ellenzi a cikket. Ő ugyanis úgy van valami, hogy egy tudóst ne a külseje, csakis az esze alapján ítéljenek meg, és aszerint is reklámozzák. Eközben Pennyt felkeresi egy orvos (Billy Bob Thorton), akinél házalt – méghozzá egy csokor rózsával. Penny ugyanis kicsit flörtölgetett vele, hogy el tudja adni a gyógyszert, amit reklámoz, amit a doki félreértett, és most jött, hogy meghódítsa. Ennek persze hamar pofára esés lesz a vége, de nem baj, mert az elkenődött orvost a srácok a szárnyaik alá veszik, mikor is nagyon hamar kiderül, hogy rokonlelkek.
Persze a fontosabb szál az epizódban a dokié volt, ami igazából tetszett is, meg nem is. Egyfelől az ötlet zseniális, arról nem is beszélve, hogy milyen jól kezelték ezzel az írók Penny jelenlegi helyzetét – mert tényleg teljes egészében hihető, hogy egy orvos előbb vagy utóbb (mint itt most kiderült: előbb) belezúgjon Pennybe. Az is ügyes lépés volt, hogy a srácok kezelték a dokit, az pedig pláne, hogy utána hogy egymásra találtak. Maga az orvos karaktere viszont… Nos, kicsit gyenge. Mármint maga a jelleme. Mert amit művelt, az már a srácok korai akcióihoz képest is szánalmas, sőt, amit most ebben a részben bemutatott, az szinte már az életképtelenség határát súrolja. Mert a srácok legalább 1, maguk közt magabiztosan viselkednek, és 2, a munkájukat el tudják intézni magukban, vagy legfeljebb egymás segítségével, és ezért el tudom hinni, hogy sikeresek a szakmájukban. A doki viszont olyan szinten esetlen, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy annyira sikeres urológus szakorvos (aki számos hírességet kezelt már), mint amilyennek beállították. Ugyanakkor persze nem láttuk még munka közben – de lehet, hogy még fogjuk, mert az IMDb szerint Billy Bob Thorton a következő epizódban is szerepelni fog.
Emellett, tudom, Bernadette történetszála mellékes, ám engem mégis az fogott meg jobban, ugyanis a lányok egy tényleg érdekes dologra kérdeztek rá: vajon rendben van-e az, ha egy szakembert a külseje alapján (is) hirdetünk? Szerintem valamilyen szinten mind Amynek, mind Bernadette-nek igaza volt: egy tudós esetében tényleg nem a külső a lényeg, ám a publicitás az publicitás, ráadásul ha valakiről megjegyzik, hogy jól néz ki, az általában jól szokott esni az illetőnek. Valamint még abban is volt igazság, amit Penny mondott, miszerint ha az ő fiatalkorában lettek volna ilyen cikkek, akkor lehet, hogy ő is fizikusnak áll. Persze ez egy elég légből kapott ötlet, de ha leásunk az elképzelés magjáig, akkor láthatjuk, hogy nagyon is a lényegre tapintott. Mert egy szép külsővel, vagy egyáltalán bármivel, amit az utca embere is megért (például mondjuk Raj miért ne szerepelhetne egy olyan cikkben, ami kutyabarát tudósokat mutat be?), könnyűszerrel be lehet vonzani olyanokat is, akiket alapból nem érdekel a tudomány. De az ilyen limonádé-cikkeket ők is elolvassák, és lehet, hogy el is felejtik az embereket, akikről szó volt benne, de lehet, hogy megjegyeznek pár nevet, sőt, lehet, hogy egyeseknek még utána is néznek. Úgyhogy én nem osztom Amy véleményét, és amondó vagyok, hogy bizonyos kereteken belül igenis érdemes és helyes ilyen szinten beszélni akár tudósokról, akár más szakemberekről.
Szóval bár a rekeszizmait annyira nem mozgatta meg ez az epizód, az agytekervényeimnek azért adott munkát rendesen, és ezt köszönöm rész íróinak.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.