Oldal kiválasztása

Mindig jó érzés levenni a polcról ezt a régi, gyűröttre olvasott kötetet. Nálunk még az 1990-ben kiadott verzió van meg, és annyit forgattuk, hogy kiesnek belőle lapok. Sok szempontból különleges ez a könyv, és mindenképpen kötelező olvasmány.

A gyűrű szövetsége 1

A filmek óta talán nem kell bemutatni a történetet, de azért röviden fussuk át! Középfölde népei békében élnek, amióta Szauront, a sötét nagyurat legyőzték. Szauron azonban erejét egy Gyűrűbe kovácsolta, és amíg a Gyűrű él, ő is visszatérhet. A gyűrű szövetsége a Megyében kezdődik, a hobbitok otthonában, ahol épp Zsákos Bilbó születésnapját ünneplik. Bilbó korábbi utazásai során rátalált az elveszettnek hitt Gyűrűre, amit most unokaöccsére, Frodóra hagy. Az ifjú hobbitnak útra kell kelnie, hogy a veszélyes ékszert eljuttassa a tündékhez – ott azonban végleg ráhárul ez a teher. Nyolc útitárs oldalán megkezdi hosszú küldetését, melynek célja a Végzet Hegye Mordorban, az egyetlen hely, ahol a Gyűrűt meg lehet semmisíteni.

A gyűrű szövetsége 5

Ha kinyitjuk a könyvet, az első oldalon rögtön egy versbe botlunk. Nem ez lesz az egyetlen, amivel találkozunk (a dalok és a költészet központi szerepet játszik Tolkien világában), de ez a legfontosabb, a legemblematikusabb. „Egy Gyűrű mind fölött…” Bár itt elvileg még nem tudunk semmit Szauronról és az ő Gyűrűjéről, ez a pár sor eléggé vészjóslóan cseng, és jól előrevetíti mindazt, ami eztán következik.

A kötet három nagy részből áll: prológus, első és második könyv. A prológust nagyon érdemes végigolvasni – ne essünk abba a hibába, hogy rögtön az akcióhoz lapozunk! Talán nem eseménydús, de ebben a részben sok fontos információt tudhatunk meg a hobbitokról, a Megyéről, és a Gyűrű megtalálásáról. Erre szükség van, hiszen a hobbitok nem megszokott fantasy népek, akiket a tapasztalt olvasó névről ismerhet. Ráadásul ennek a történetnek ők lesznek a hősei – a legkisebb, legszerényebb és legegyszerűbb lények fogják megmenteni Középföldét. Értjük, ugye?

A gyűrű szövetsége 4

A prológust az első könyv követi, ami Frodó útját írja le Völgyzugolyig. Az első pár fejezetnek könnyed és humoros a stílusa – Bilbó születésnapja, Samu, Pippin és Trufa csatlakozása Frodóhoz mind jó hangulatban zajlik, átitatva a hobbitok természetes vidámságával. A filmből kimaradt kaland Bombadil Tomával olyan, mint egy tündérmesei kitérő, keveset sejtet a hőseinkre váró feladat komolyságáról. A fenyegetés, ami az első oldalon kezdődött a verssel, végig jelen van, de az első könyv vége felé kategóriákkal nagyobbra nő. A hangulat tulajdonképpen ott válik először igazán komollyá, ahol a hobbitok találkoznak Aragornnal. Itt érik be őket a lidércek is – aki azt hitte, a filmben ijesztőek voltak, kösse fel a gatyáját!

A gyűrű szövetsége 3

A második könyv komorabb hangvételben indul. Bár a hobbitok eljutottak Völgyzugolyba, nagy árat fizettek érte, és még most sem dőlhetnek hátra. Frodó tulajdonképpen itt fogja fel, igazából mi a Gyűrű, és, hogy mi forog kockán. Magára vállalja a Gyűrűhordozó tisztét, bár a sorsa valójában már akkor megpecsételődött, amikor először kezébe vette az ékszert. Gandalf, Aragorn, Boromir, Legolas és Gimli csatlakozik a négy hobbithoz – ezzel veszi kezdetét a hivatalos, fantasy hagyományokból jól ismert hősi küldetés. Meglepő talán, hogy a kötetnek címet adó szövetség a második könyv végén fel is bomlik. Ennek tulajdonképpen az az oka, hogy a feladat a kezdetektől fogva Frodóé, és egyedül az övé. Út közben rájön, hogy nem csak Középföldét, de saját társait is meg kell védenie a Gyűrű sötét hatalmától. Ez alól csak Samu kivétel, aki annyira tiszta és ártatlan lélek, hogy képes Frodó mellett maradni.

A gyűrű szövetsége 2

Tudom, hogy sokak szerint a könyv nyelvezete túl nehézkes, a tempója pedig lassú. Ebbe egyszerűen nem tudok belenyugodni. Valóban ne könnyű nyári olvasmányra számítsunk – kifinomultan, választékosan fogalmazott szöveg ez, amit Göncz Árpád kiválóan fordított magyarra. Ami az aprólékosságot illeti, ez ennek a világnak a lelke. Ahogy az a korábbi cikkből is kiderült, ez nem egy fantasy, nem egyetlen történet, hanem egy teljes univerzum, amiben minden részlet beleillik az egészbe. A tájak, kultúrák, szokások leírása nem csak A Gyűrűk Ura történetéről szól, mivel túlmutat azon, hiszen mindez része Arda és a világ történelmének. Ami a tempót illeti, szintén azzal van a gond, hogy itt nem csupán egy valamin van a fókusz, ahogy azt sokan elvárják. Ráadásul Tolkien törekszik a realista ábrázolásra – a földrajzi távolságok nagyok, az utazás hosszú időbe telik és nem vár minden sarkon újabb csata, hiszen a valóságban sem lenne így. Szerintem arról van szó, hogy nem vagyunk hozzászokva az ilyen szintű kidolgozottsághoz – és hogyan is szokhatnánk hozzá, mikor Tolkien munkája eddig egyedülálló az irodalomban. Sokat veszít, aki a szöveg, vagy a tempó miatt nem ad esélyt, hogy beszippantsa ez a világ.

Hiba azt állítani, hogy ez a regény újrateremti a fantasy műfajt. Kiválóan épít a hagyományokra, és sok szempontból követi is azokat. Amiben valóban egyedülálló, az a korábban említett kidolgozottság, mind világ, mind mögöttes gondolati szinten. A gyűrű szövetsége egyáltalán nem kelti felvezető kötet érzetét, önmagában is kerek egészet alkot. Az utolsó fejezetben, ahogy a szövetség felbomlik, a történet több szálra esik szét, és bár nincs kifejezetten cliffhanger, az ember mégis automatikusan a következő részért nyúl.

(Az illusztrációk Alan Lee munkái.)

Szerző

PillerEmi
Korábbi szerkesztő

Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.