Már a Híradósok (1. évad, 2. évad) évadértékelőiben dicsértem Aaron Sorkint és munkásságát, akinek a legnagyobb műve Az elnök emberei. Ebben a sorozatban olyan magas szintre emelte a lécet, mind az idealizmus, mind a politikai-jogi drámák között, amit azóta senkinek nem (még önmagának sem) sikerült megugrania.
Josiah Bartler elnök (Martin Sheen) korának egyik legliberálisabb demokrata elnöke, közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott államférfi, három lány édesapja, felesége, Abbey (Stockard Channing) pedig elismert orvos. Bartlet elnök pontosan az a személy, aki mögé képes bárki beállni, mert vezetőként és emberként is szeretik és tisztelik. Stábja már egészen kellemesen berendezkedett a Fehér Ház Nyugati szárnyában. Leo McGarry (John Spencer) Bartlet elnök legjobb barátja, egyúttal a Ház kabinetfőnöke, helyettese Joshua Lyman (Bradley Whitford) a kissé elitista és szokatlan humorú jogász. A kommunikációs igazgató, Toby Ziegler (Richard Schiff) híres rossz természetéről és zseniális beszédírói képességéről, míg helyettese, a jóképű Sam Seaborn (Rob Lowe) hatalmas szívéről ismeretes. A Fehér Ház sajtószóvivője, korábban a filmiparban dolgozó C. J. Cregg (Allison Janney), aki őszintén kifejti a véleményét, még akkor is, ha az nem egyezik az elnökével. Hozzájuk csatlakozik Mandy Hampton (Moira Kelly), mint a Fehér Ház reklámszakembere, ám a nőnek már akadt több összezördülése Josh-sal és Tobyval.
A Házban minden nap szó szerint 24 óra munkából áll, ugyanis ha a világban történik valami, akkor az USA elnökének azonnal reagálnia kell rá, ilyen például, mikor Pakisztán és India szembekerül egymással, Kasmír területével kapcsolatban, és mindkét fél elindítja csapatait. Ám mivel itt válogatott és kimagasló személyzet dolgozik, így azonnal forognak is a fogaskerekek a fejekben, és a megoldás kezelésére felkérik a britek diplomatáját, a kissé szokatlan és lehengerlő stílusú nőcsábászt, Lord Marburyt (Roger Rees).
De a stábnak nemcsak a külföldi problémákkal kell szembenéznie, hanem a hazaiakkal is, hiszen lesz arra példa, hogy milyen, mikor az országot egyszerre sújtja hurrikán, árvíz és túszmentési bonyodalom – ezek mindegyike pedig ugyanolyan hozzáértést és lényeglátást követel. Így nem is csoda, hogy az itt dolgozók igencsak keveset alszanak (átlag öt-hat órát), de még az elnök sem pihenhet vasárnap délig.
A csapatnak olykor saját házuk táján is takarítani kell, hiszen Sam esete a luxusprostituálttal, Laurie-val (Lisa Edelstein) ugyan valóban egy szenvedélyes és nem üzleti éjszakának indult, de ennek ellenére ebből hatalmas botrány kerekedhet, ami olyan következményekkel járhat, ami tönkreteheti egy becsületes és jószívű, ám kissé naiv ember karrierjét. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy a szigorúan őrzött információk ne szivárogjanak ki idő előtt a Házból, vagy amennyiben ez mégis megtörténik, akkor C. J-nek legyen esélye orvosolni a problémát.
Most csak pár, különálló esetet ismertettem az első évadból, de mivel a sorozat epizodikus (persze nem mentes az átívelő szálaktól sem), és egy-egy részen belül akár párhuzamosan több fő szál is felbukkan, ezért csak a jéghegy csúcsát sikerült bemutatnom. Ez elsőnek talán soknak tűnhet, és sokszor valóban az is, ám nagyon könnyen bele lehet rázódni ebbe a feszes tempóba, villámgyors párbeszédekbe és az intelligens poénokba.
És talán ez a sorozat legnagyobb erénye, a párbeszédek, mert bár zseniálisan megalkotott szereplők szájába adják, ám a mondatok önmagukban annyira erősek, hogy akár egy papír fecnin is olvashatnánk, mégis ugyanazt a hatást érné el. Sorkin és alkotótársainak zsenije leginkább itt látszik meg, és itt teljesedik ki igazán – mert bár nem feltétlenül aktuálpolitikával foglalkoznak, azért tíz évvel később is észre lehet venni az apróbb utalásokat és párhuzamokat a sorozat, illetve a valódi világ között.
Nehéz elhinni, de Az elnök embereinek első szezonja egy brutálisan erős cliffhangerrel zárul, ami után a néző napokig nem bír elszakadni a történtektől – én ugyan most néztem végig harmadszorra a teljes sorozatot, ennek ellenére ismét a hatása alá vont az évadzáró. A paradoxon pedig abban áll, hogy a Az elnök emberei leginkább a mérhetetlen idealizmusáról ismert, és a politika bemutatásáról egy olyan szinten tett tanúbizonyságot, amiről azóta több tanulmány is született.
Legalább egyszer mindenkinek időt kell szakítani arra, hogy végignézze Az elnök embereinek mind a hét évadát, de pár epizód után rájön a néző arra, hogy ez az a sorozat, amitől valóban több és jobb emberré válik.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback