Szeretem, mikor a Walking Dead lassú lefolyású, okos és türelmes. Szeretem, mikor a szereplőket olyan erkölcsi dilemmák elé állítják, amiken napokkal később is morfondírozok. Szeretem, mikor megvezetnek, becsapnak, majd a végén kiderül minden turpisság. A Four Walls and a Roofban mindezeket megkaptam.
Az előző rész végén Bobot elkapta Gareth és csapata, majd pedig lakmároztak belőle (igen, itt én is abbahagytam a vacsorám elfogyasztását), mindeközben pedig Gareth lelki terror alatt tartotta Bobot, és egy olyan kifacsart prédikációt nyomott le, ami iszonyú felkavaró volt. Ám amire nem számított, az Bob nevetése, illetve az utána jövő demonstráció – karma is a bitch!
Sasha és Rick a templom körül keresték Bobot, ám nem találták meg, és Sasha tébolyultságában – amire az is rátett egy lapáttal, hogy Carol és Daryl is eltűntek – Gabriel atyát vádolta valamiféle összeesküvéssel, mire a férfi végre elárulta régóta hordozott terhét, ami bár szörnyű tett, valahol mélyen mégis nehezen tudom érte elítélni. Később, a templom mellett rátalálnak Bobra, aki sérülése miatt igen rossz állapotban van, de szerencsére magánál van, így el tudja mondani Gareth-ék tartózkodási helyét. Erre Abraham dühbe gurul, és azonnal indulni akar Eugene-nal Washingtonba, ez persze nem tetszik Ricknek, így a két férfinak sikerül hajba kapnia, a súlyosabb következményeket pedig Glenn akadályozza meg.
Bob valami frenetikusat alkotott most – ez a mindig vidám, túlontúl optimista férfi olyan mélyen gyökerező lelki tusát indított el Rickben, hogy le a kalappal előtte. Bár nehezen beszélt, és ereje fokozatosan fogyott, mégis az a pár mondat, ami elhagyta a száját egy az egyben betalált Sasha és Rick szívébe – és szerintem minden nézőébe is. Ráadásul amit Gareth-tel művelt… azt hittem zokog, ám pillanatról pillanatra alakult ez át nevetéssé, ami önmagában is abszurd, aztán az utána jövő döbbenet és felismerés még inkább azzá tette.
A mostani epizódban több metaforikus pillanat is felbukkant, de a leglátványosabb Michonne és a nő kardjának megjelenése volt – Michonne az előző részben kifejtette, hogy miért nem bánkódik annyira pengéje után, ám a mostani tette után előkerült, mint egy végső gyomros, amit az élet vitt be. Maggie talán ha három mondatot szólt, ám az egyik – ami amúgy az epizód címe – tökéletesen bemutatta a mostani helyzetet, és azt az állapotot, amiben a világ dagonyázik.
Sasha és Tyreese beszélgetése, mialatt Bob a kanapén pihent az epizód egyik (ha nem a legkeményebb) csúcspontjának bizonyult. Tyreese az utóbbi időben nem önmaga, hiszen még a járkálókat is alig képes megölni, ám most ő mutatta be, hogy bár fizikailag meg tört, egy olyan erkölcsi és lelki fölénnyel rendelkezik, amivel senki sem a csapatban (pláne nem Gabriel atya, akinek ugyebár ez lenne a hivatása). Eddig nem kedveltem Tyreese-t, ám most hatalmasat nőtt a szememben, és vele együtt Sasha is.
Az ötödik évad állása eddig: három brutálisan és kíméletlenül jó epizód, ami képes kifacsarni a néző lelkét, a lehető legjobb értelemben. Még hátra van tizenhárom rész, de vajon bírni fogjuk ezt a lelki tusát?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
