Nem véletlen, hogy a szakértők nem szeretik, ha Tolkien munkásságát fantasynek nevezik – hivatalosan mitológiáról van szó. Ez azt jelenti, hogy nem egy fantázia világ leírásával van dolgunk, hanem a saját világunk alternatív eredettörténetéről. Ez az eredettörténet hihetetlenül részletes, ezért meg sem próbálom teljes egészében összefoglalni. Az alábbiakban a Középföldét magába foglaló világ lakóiról tudhattok meg többet.
„Kezdetben volt Eru, az Egyetlen…” Ő mindenek atyja, akit Ilúvatarnak is neveznek, a világegyetem, Eä megteremtője. Gondolatainak megtestesülései az ainuk, akik amolyan angyalszerű lények. Közülük csak azoknak lett állandó alakjuk, akik úgy döntöttekk, nem maradnak meg Ilúvatar mellett, hanem belépnek Eäba – ők a valák és a maiák. Összesen tizennégy vala van, hét férfi és hét nő – ők a legnagyobb ainuk, a maiák az ő irányításuk mellett gondozták Ardát, vagyis a Földet.
Ismerős fordulat lehet, de van egy ainu, aki rossz útra tért – ő Melkor, Tolkien világának valódi „főgonosza”. Ő kapta a legnagyobb tudást és hatalmat, de türelmetlenné és kapzsivá vált. Ilúvatar dallamokkal hozta létre a világot, Melkor disszonáns hangokat csempészett a Muzsikába, ezzel megteremtve a lehetőséget, hogy a Gonosz bárhol felüthesse a fejét. Több maiát átállított a saját oldalára – ilyen a Banyapók (ami elkapja Frodót Mordor határán) anyja, Ungoliant, és maga Szauron.
Megvannak tehát a jó erői és a gonosz erői. Lássuk, kik állnak mindennek a közepén!
Tündék
A tündék Ilúvatar Idősebb Gyermekei, Középfölde (Arda egyetlen kontinense) legidősebb és legnemesebb népe. Magasak és kecsesek, de erősek is, lélekben közel állnak az ainukhoz. Érzékeik roppant élesek és képesek szavak nélkül kommunikálni. Nem halhatnak meg betegségben, vagy öregségben, de elviheti őket egy halálos seb, vagy a szomorúság. Az Első Korban a tündék két csoportra oszlottak: eldákra, vagyis nemes tündékre, és avarokra, akik a közönséges erdei tündék. Bár megvoltak a maguk háborúi és konfliktusai, ez volt a tündék fénykora. A Másod és Harmadkorban sokan vándoroló életet éltek, és a korábbi birodalmak helyett csak Menedékeik maradtak – ilyen Völgyzugoly és Lórien. Mikor beköszöntött az Emberek Kora, a tündék végleg elhagyták Középföldét.
Emberek
Az emberek Ilúvatar Fiatalabb Gyermekei, akiket a tündék után teremtett. Gyorsan gyarapodtak és sok csoportjuk alakult ki, de a legtöbben Melkor ügyeskedése által Sötétségben éltek. Néhányuknak, például a dúnadánoknak és a rohiroknak, sikerül felülemelkedniük a gonoszon és végül, A Gyűrűk Ura eseményei után, végleg megdöntik a Sötétség hatalmát. A hobbitok az emberek közeli rokonai, békés népek, akikről részletesen beszámol a trilógia első kötete.
Törpök
A törpök nem Ilúvatar Gyermekei, ugyanis egy ainu, Aulë teremtette őket. Aulë gyúrta az anyagot, amiből Arda áll, de nem tudta kivárni a Gyermekek születését, így a földből megformálta saját teremtményeit. Így a törpök mindenkinél korábban születtek, ám, mivel Ilúvatar engedélye nélkül történt a dolog, aludniuk kellett, amíg a valódi Gyermekek meg nem érkeztek. Mikor ez megtörtént a Törpök Hét Atyja megalapította a hét törpkirályságot. Hogy a gonosz ne irányíthassa őket, Aulë makaccsá és behódolásra képtelenné tette őket. Tisztességes és becsületes népek, de nem túl nagylelkűek és féltékenyen őrzik kincseiket. Nagy királyságaik a Harmadkorra teljesen eltűntek és ők maguk is lassan mítosszá váltak.
A fenti fő népcsoportokon kívül persze mások is élnek Középföldén. Ott vannak az orkok, akik valójában tündék – Melkor rabolta el őket, és kínzással megtörte a testüket és a lelküket. Később tenyésztéssel több orkfaj alakult ki és így jöttek létre a trollok, koboldok, sárkányok és egyéb gonosz lények is. Az Entek megint mások, ők egy ainu, Yavanna kérésére keltek életre, aki féltette a törpöktől a fákat. Fontosak még a mágusok, vagy más néven istarok – összesen öten vannak, közéjük tartozik Gandalf, Szarumán és Radagast. Valószínűleg maiák (bár ez nem tisztázott), akiket kifejezetten azzal a feladattal küldtek Középföldére, hogy egyesítsék és segítsék a Szabad Népeket Szauron ellen.
Tolkien több mitikus hagyományt használt fel sajátja megírásakor – találunk többek között keresztény, germán és kelta elemeket. Valahol minden mögött mégis egy nagyon egyszerű képlet sejlik fel: a Fény harcol a Sötétséggel, Ilúvatar befolyása Melkoréval szemben. Ha belegondolunk, A Gyűrűk Ura és A Hobbit szereplői próbákon esnek át, ahol megkísérti őket a Sötétség – az emberekben, tündékben és törpökben az a közös, hogy mind dönthetnek arról, melyik oldalt választják.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback