Bosszúállók (2012)

Most, hogy megérkezett a folytatás, a Bosszúállók: Ultron kora teasere, szerkesztőségünk máris Marvel-lázban ég, aminek az lett a következménye, hogy újfent elővettük egyik kedvenc filmünket. Emlékszem, a Bosszúállók 2012-es premierje előtt fél évvel hasonló történt, és ez nem csak a sztorinak vagy a szereplőknek köszönhető, hanem a rendezőnek, Joss Whedonnak, akinek mindannyian rajongói vagyunk. Whedonnak köszönhetjük a Buffyt, az Angelt és a legkedvesebb sci-fi sorozatot, a Fireflyt – amiről nem győzünk áradozni. Szóval, íme Whedon újabb remekművének kritikája, ami a maga nemében egyedülállóan, több szinten működő és komplex film.

A S.H.I.E.L.D. védelmi szervezet főhadiszállását evakuálni kell, mert a Tessaract, vagyis egy tiszta energiából álló kocka olyan értékeket mutat, amit még sosem tapasztalt Dr. Erik Selvig (Stellan Skarsgard), a Tessaract működésének kutatója. Nick Fury (Samuel L. Jackson) megérkezésekor azonban egy hatalmas energialöket átjárót nyit az univerzum egy másik pontjára, ahonnan egy ember tűnik fel. Vagyis majdnem ember, hiszen ő Loki (Tom Hiddleston), az asgardi villámisten, Thor (Chris Hemsworth) testvére. Loki egy különleges jogar segítségével megbabonázza Clint Bartont, vagyis Sólyomszemet (Jeremy Renner), és Dr. Selviget is, majd pedig elmenekül Fury és munkatára, Maria Hill (Cobie Smulders) elől.

Fury felismervén a helyzet súlyosságát minden lehetséges segítséget igénybe próbál venni, hogy Lokit megakadályozza a világ elfoglalásában, így hazahívja Natasha Romanoff ügynököt, vagyis a Fekete Özvegyet (Scarlett Johanson), akinek az lesz a feladat, hogy rábírja Dr. Bruce Bannert (Mark Ruffalo) és a „másik pasast”, az az Hulkot az együttműködésre. Ezalatt Fury Steve Rogerst (Chris Evans), vagyis Amerika kapitányt győzködi arról, hogy tartson vele, míg Coulson ügynök – Fury jobb keze – Tony Starkot (Robert Downey Jr.) kéri meg arra, hogy segítsen megállítani Lokit és idegen seregét, a chitaurit. De vajon a szuperhősök egyenként képesek erre a nem hétköznapi feladatra, vagy egy nagyobb erőre, a Bosszúállók Szövetségére lesz-e szükség?

Nos, a fenti történetleírással kábé a film első félóráját sikerült leírnom, de már ebből is látszik, hogy a Bosszúállók mennyire összetett és sok szálon futó történet, hiszen adottak a S.H.E.I.L.D. ügynökei, akik felkeresik a szuperhősöket, adottak maguk a szuperhősök egyéni szálai, ott van Loki és az ő harca, és ez a sok és komplex vonal bizony két órával később tökéletes összeilleszkedik egy gigászi történetté.

Ugyan a film első félórája kicsit lassacskán telik el, ám szükség van erre a lassabb tempóra, hiszen fel kell vezetni minden egyes szereplőt, ám annyira mégsem, hiszen mindannyiukat már láthattuk korábbi filmekben – és ez egy remek trükk, ugyanis a rajongók úgyis tudnak mindent kedvenceikről, ám akinek új ez a világ, ugyanúgy képes lesz élvezni, sőt egyenesen rákap a Marvel-univerzumra. Ugyan kevesebb idővel nem lehet kifejteni mindenki személyes tragédiáját, ám azért sikerült ezt megvalósítani, hiszen minden egyes szuperhős (igen, még Tonyé is) valamelyest napvilágra kerül – sőt Loki drámai vonala is kap egy valódi betekintést.

Érdemes úgy is végiggondolni a filmet, hogy nem csak a jók szemszögét vesszük figyelembe, hanem a rosszakét, ugyanis erről az oldalról is megállja a helyét a Bosszúállók, és egy teljesen különálló személyes tragédiasort fedezhetünk fel így a történetben. És nem, nem az a legszívfacsaróbb rész, mikor fenyegetik Lokit, hanem mikor éjszaka a bátyjával szócsatázik, és mondatainak nagy része vagy kétértelmű, vagy önmagát gúnyolja ki – legszívesebben odarohantam volna és megölelem, de azért annyit el kell árulnom, hogy nekem ő a kedvencem.

Joss Whedon talán legnagyobb húzása a történetben nem az, hogy szuperhősöket irányít, hanem, hogy a hús-vér embereket tette meg valódi hősökké: Dr. Erik Selvig és a kutatása illetve az elméjének ébersége a legrosszabb körülmények között is; Natasha, aki valójában egy kém, nem pedig katona, mégis képes lenne az életét áldozni egy háborúban;  és Clint, aki bár utolsó nyilát lőtte ki, és talán a biztos halál várja, de tovább harcol, míg van ereje, vagy Phil Coulson ügynök, akiről senki nem gondolná, hogy a történet legnagyobb badasse. De a legnagyobb hős az a névtelen idős férfi, aki szembetalálta magát Loki elnyomó hatalmával, mégis felállt és ellentmondott neki, pedig tisztában volt vele, hogy ennek a tettnek mi is lesz a következménye – és ez tesz valakit igazi hőssé, nem a ruha, nem a páncél, és nem a kütyük, Whedon pedig tudta ezt, és azt is, hogy a nézők – legyenek bármilyen neműek vagy korúak – ezzel azonosulni tudnak.

A film természetesen bővelkedik a humorban, ami nemcsak a helyzetkomikumnak köszönhető, hanem a szereplők ellentétes jellemének, például Steve és Tony előszeretettel szívóznak a másikkal, és bár Tony a humorzsák a történet szerint, azért minden szereplőnek jut egy-két élvezetes és eredeti poén.

A Bosszúállók méltán a harmadik legtöbb bevételt hozó film a világban (csak a Titanic vagy az Avatar előzi meg), hiszen benne van mindent, amit szeretni lehet, amitől a néző szórakozni tud, ugyanakkor kemény és súlyos kérdéseket is feltesz és hagyja, hogy a nézők döntsenek a válaszról. Egy igazi huszonegyedik századi tanmese arról, hogy nem a látvány teszi a filmeket, hanem a történet, és hogy egy blockbuster is képes megtanítani minket valami igazán fontosra.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!