A DC rajzfilmsorozatok nagy múltra tekintenek vissza – többek között a Batman, a Superman, az Igazság ligája (1-2. évad, 3-5. évad) mind olyan szériák voltak, amik komolyan vették magukat és nem véletlenül váltak klasszikussá. Nehéz egy ilyen hagyományt méltó módon folytatni, de ha valakit érdekel, hogyan lehet igazán jól csinálni, az nézze meg az Igazság ifjú ligáját!
Az Igazság ligájának nagy öregei úgy döntenek, segédeik megértek arra, hogy külön csapatot alkossanak – egymással. Első körben Robin, Vízilény, Kölyök Flash kerülnek a fiatal ligába (Zöld Íjász segédje, Fürge inkább a magányos ténykedést választja), és főhadiszállásnak megkapják az eredeti liga egy korábbi lakhelyét, Mount Justice-t. A fiúk persze rögtön bajba kerülnek, betörnek egy gyanús cég, a Cadmus laborjába, ahol rátalálnak Superboyra, Superman kamaszkorú klónjára. Nehézség árán ugyan, de kiszabadítják, és a liga jóváhagyja, hogy csatlakozzon hozzájuk. A csapatba nem sokára lányok is kerülnek: a Marslakó unokahúga, Megan, Zatara lánya, Zatanna, és Zöld Íjász unokahúga, Artemis. Aki szerint kicsit sok az unokahúg, az jogosan gyanakszik – de erről most nem árulok el többet.
A sorozat elképesztően erős karaktergárdát sorakoztat fel, ráadásul nem csak a főszereplők tekintetében. Sokoldalú és kidolgozott szereplőket látunk, és, amit külön tudok értékelni, hogy egy pillanatig sem probléma, hogy nagyrészt kamaszokról van szó. Persze, megvannak az életkori jellemzők – az évődés, a szerelmi gabalyodások, a lobbanékonyság – mindemellett viszont nagyon komoly kérdések merülnek fel minden karakter hátterében. Csak példaképpen: Superboy küzdelme azzal, hogy ő „csak” egy klón és bonyolult viszonya Supermannal már-már a klasszikus sci-fi tematikáit idézik. És ott van Megan, aki eleinte borzasztó idegesítő volt a kis tikkjével („Hát persze, Megan!”), de amikor kiderült, mi áll mögötte, akkor a hideg is kirázott. A felnőtt ligatagok szépen kiegészítik mindezt, főleg Vörös Tornádó, aki szerves része a fiatalok Mount Justice-beli életének. Annak pedig külön lehet örülni, hogy amíg a filmipar jelentős hátrányban van ezen a téren, addig Az igazság ifjú ligájában bőven találunk érdekes, önálló és erős nőket.
A hús-vér karakterekhez kiváló történetvezetés társul. Egy-egy epizód is sok izgalmas tematikát dolgoz fel, de ami igazán nagyszerű, az a részeken átívelő szál, amiből ráadásul több fut párhuzamosan. Hiába tűnik úgy, hogy egy epizódban elszigetelt esettel van dolga hőseinknek, előbb vagy utóbb kiderül, hogy minden apró mozzanat egy nagyobb terv része. A Fény összeesküvése annyira szövevényes és aprólékos, hogy végig a képernyőhöz tud szögezni – az embernek egyszerűen muszáj kiderítenie, melyik darabka hova kerül majd! Közben a fiatal ligatagok titkai szintén érdekes hálót alkotnak, amibe egyre inkább belegabalyodnak, főleg, mikor belép a képbe egy lehetséges tégla problémája.
Nem hiányzik a humor sem, bár a DC-re jellemző módon kevésbé hangsúlyos, mint mondjuk egy Pókember sorozat esetében. Kid Flash sokszor dobja fel a hangulatot, és muszáj megemlítenem Marvel kapitányt, akinek a ténykedését nem lehet vigyorgás nélkül nézni. Talán az egyetlen hiba, amit mégis fel lehet róni ennek a sorozatnak, az az, hogy az ellenségeket minden konspiráció ellenére könnyű legyőzni (pedig van Gazság ligája is!) – mondjuk én amondó vagyok, hogy a liga (régi és új) egyszerűen ennyire profi, szóval a rosszfiúknak nincs esélyük! Plusz, az is egy elegáns ötlet, hogy a hősök saját magukkal sokkal nagyobb küzdelmet vívnak, mint a gonosztevőkkel.
Utóbbinak egy ironikus csavart ad az évadzárás, ahol a fiatal ligatagoknak mentoraikkal kell megharcolniuk, akiket Vandal Savage irányít. Van egy pillanat, amikor Superman és Batman egyszerre ugranak a magasból Superboyra – az egy olyan szituáció, amit nem kívánok senkinek, és száz százalék, hogy nehezebb csata, mint amikor egy árva Joker rosszalkodásával kell leszámolni. Szerencsére persze sikerül visszaszerezni a ligatagok szabad akaratát, és a fiataloknak még egy kis romantikázásra is jut ideje. Csak egyvalami árnyékolja be a diadalt: amíg Savage befolyása alatt voltak, hat ligatag tizenhat órára szőrén-szálán eltűnt. Ennek a szálnak a felgöngyölítése azonban a második évadra marad.
Összegezve, Az igazság fiatal ligájának első évada kiválóan sikerült mind karaktere, mind történet tekintetében, és nem mellesleg jól is néz ki. Akciódús, lélekboncolgatós, összeesküvős, vérbeli DC-orgia – rajongóknak kötelező, nem rajongóknak erősen ajánlott!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback