Pilotmustra: Our Zoo – The Idea

Sok mindent szeretek, és még több dologért rajongok, de az állatok egy olyan különleges helyet foglalnak el a szívemben, ami semmi máshoz sem hasonlítható – igen, én tipikusan az az ember vagyok, akinek egy vendégségben az első dolga köszönni az ott lakó kisállatnak. Így egyértelmű volt, hogy azonnal bele fogok zúgni az Our Zoo-ba, ám ez a sorozat nem csak a cuki állatokkal nyert meg magának, hanem azzal a hihetetlen és csodálatos bájával, amihez foghatót a Halottnak a csók óta nem láttam.

1930-ban George Mottershead (Lee Ingleby) még mindig az első világháború okozta lelki sebekkel vívódik (ma már elegánsan PTSD-nek mondanánk), szüleivel él, és az ő kisboltjukban dolgozik. Felesége, Lizzie Mottershead (Liz White) ugyan mindenben támogatja férjét, és próbálja megóvni a legkisebb traumától is, de az évek óta tartó állapot egyre több frusztrációt szül a családon belül. És még csak a legidősebb gyermekük, Mew (Amelia Clarkson) elég érett ahhoz, hogy felfogja a történteket, de már a kicsi June (Honor Kneafsey) is kezdi érezni a probléma súlyosságát, mikor apja pánikrohamot kap egy cirkuszban. Ez a roham azonban örökre megváltoztatja George életét, mert valami olyan csodálatos dologra bukkan, amire nincsen megfelelő szó. Ez a kapcsolat elindít egy folyamatot a férfiban, ami a gyógyulás és az álmok útjára viszi, és talán esélye lesz eggyé kovácsolnia a családját – még akkor is, ha a saját anyja van ellene.

Gondolom a sorozat címéből már mindenki rájött, hogy George és családja bizony állatkertet akar nyitni, ám ehhez pénz, elszántság, és szerencse kell, de ezek vajmi kevesek lennének egy olyan hatalmas dolog nélkül, mint a szeretet. Mert így van, állatkertet vezetni csakis szeretettel lehet, különben a cél, amellyel George jobbá akarja tenni a világot – hogy egy kis örömöt csaljon egy rettenetes korban élő emberek arcára –, elérhetetlen lenne. És ez az igazán gyönyörű ebben a sorozatban: szinte tapintani lehet a szeretetet, a tiszteletet, és a csodálatot ezek iránt a lények iránt, akik körbevesznek minket.

De az Our Zoo nem csak az állatokról szól, hanem az emberekről is: hogy miképpen képes egy kismajom mosolyt csalni egy szomorú férfi arcára, hogy egy ötlet miképpen tudja letörölni egy csalódott szerelmes lány könnyeit, ugyanakkor dühöt is szül, hiszen George anyja, Lucy (Anne Reid) olyan undorral és dühvel kezeli a helyzetet, ami túlságosan mélyen gyökeredzik benne.

A színészek természetesen mind a helyükön vannak, de ez különösen igaz a George-ot játszó Lee Inglebyre – biztos vagyok benne, hogy a férfi valóban szereti az állatokat, mert ezt csak az tudja ennyire jól eljátszani ezt a szerepet, aki imádja őket. Ugyan az első epizódban igen kevés szerepet kapott, ám az Aaron Webb tiszteletest alakító Stephen Campbell Moore gyorsan a kedvencemmé vált vesébe látó tekintetével és velős megjegyzéseivel.

Az első évad összesen hat epizódból áll, és ugyan a BBC nem mini sorozatnak tervezte, de a további folytatásról még nem döntött, de merem remélni, hogy a Downtown Abbey sikerén felbuzdulva adnak esélyt ennek a gyönyörű és csodálatos sorozatnak, ami abban a minutumban megnyert magának, mikor George megpillantotta az oroszlánt.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!