Most, hogy az Outlander téli álomba merült, mit szólnátok hozzá, ha belenéznénk egy másik könyvből adaptált, történelmi sorozatba? Ezúttal egy minibe, amit a BBC készítetett Phillippa Gregory munkásságából.
1464-et írunk, és bár a trónon éppen a York házból való IV. Edward (Max Irons) ül, a rózsák háborúja még közel sem ért a végéhez. A fiatal özvegy, Elizabeth Woodville (Rebecca Ferguson), akinek férje három évvel ezelőtt a Lancaster oldalon esett el a háborúban, két fiával a király elé járul, hogy kikérje gyermekei örökségét. Csakhogy a király nem csak, hogy teljesíti kérését, hanem bele is szeret – és amikor Elizabeth nem hajlandó a szeretőjévé válni, Edward titokban feleségül veszi a polgári származású nőt. Elizabeth az udvarban anyja, Jacquetta (Janet McTeer) segítségével navigál, aki, csak úgy, mint lánya, néha természetfölötti eszközökhöz – látomásokhoz, átkokhoz – nyúl, hogy céljait elérje. A két nőnek okosnak is kell lennie, ugyanis Richard Neville, Warwick earlje (James Frain), a „királycsináló”, aki úgy érzi, Elizabeth és családja kiszorítja őt a hatalomból, mindent megtesz, hogy letaszítsa Edwardot a trónról – még attól sem riad vissza, hogy ehhez saját lányait, Isabelt (Eleanor Tomlinson) és Anne-t (Faye Marsay), valamint a király öccseit, George-ot (David Oakes) és Richardot (Aneurin Barnard) használja fel. Mindeközben az udvartól távol, a mélységesen vallásos Margaret Beaufort (Amanda Hale) próbál felügyeleti jogot szerezni fia – a későbbi VII. Henrik – felett, akit éppen a nő szerelme, és a fiú nagybátyja, Jasper Tudor (Tom McKay) nevel.
Amúgy a sorozat címe és a promó kicsit félrevezető, esetünkben ugyanis nem egy könyv adaptációjáról van szó, hanem rögtön hároméról: A fehér királynéjáról – Elizabeth története –, A vörös királynéjáról – Margaret története –, és A királycsináló lányáéról – Anne és részben Isabel története. Ami kifejezetten okos döntés volt az alkotók részéről, ugyanis egy egészen egyedi hatást sikerült ezzel elérniük: bár a három nő folyamatosan egymás ellen dolgozik, mindegyikük mást akar tenni a trónra, ám mégis mindannyiukkal képesek vagyunk szimpatizálni – na, jó, nem egészen végig, miután azért az utolsó pár részben történnek bizonyos szemétségek, amiket azért nem tudtam megbocsátani nekik.
A történetvezetésen amúgy – akárcsak az Outlandernél – igencsak érződik, hogy adaptációról van szó: az epizódoknak csak nagyon lazán van külön története és ritmusa, és igazából az élmény szempontjából az lenne a legjobb, ha az ember szépen, sorban, megszakítás nélkül nézné végig mind a tíz részt. Amúgy a sorozat megértéséhez némi történelmi háttér sem hátrány – legalábbis nekem segített, hogy néha megállítottam az epizódot, és utánanéztem a szereplőknek a Wikipedián. Persze lehet, hogy van, aki inkább szeretné magát megkímélni az ilyen nemű „spoilerektől” – mert bár azért néha egy kis eltérést enged magának a sorozat, sőt, még egy történelemkönyvben nem megtalálható, bizonyítatlan teóriát is megkockáztat, azért a fontos dolgokban követi a történelem folyamát.
A produkció nagyon színvonalas – gyönyörűek a jelmezek, a díszletek, remek a színészi játék – ez alól talán csak Max Irons a kivétel, de ő meg legalább eyecandy –, és úgy zusammen briliáns az egész. Bár azt elismerem, néha elég lassú az események folyása, és emiatt esetenként unalmassá válik a történet – de aztán jön egy csatajelenet, és ezt rögtön el is felejtjük.
Amúgy az, ami igazán tetszett ebben a sorozatban – nem is csak ebben, hanem gyakorlatilag minden olyan történelmi műben, ahol egy vagy több nőt helyeznek a középpontba –, hogy bár az ember a történelemórákon szinte csak férfiakról tanul, addig itt láthatja azt, hogy bizony a nők is hozzátették a maguk részét a történelemhez. Mert ha nem is nagyon emelgetjük őket, és a nagy események hivatalosan nem is hozzájuk fűződnek, azért nagyon is befolyásolták ők a körülöttük lévő férfiak döntéseit. Mert például vajon trónra kerülhetett Tudor Henrik, ha az anyja nem ragaszkodott volna ennyire ahhoz, hogy királyt csináljon a fiából? Nem hiszem.
Egyszóval ha néha kicsit lassú is, nagyszerűen sikerült a The White Queen, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki érez egy cseppnyi affinitást is magában a történelem, és az abban aktívan részt vevő nők iránt.
Utóirat: a felirattal óvatosan! A sorozatnak két verziója létezik – a BBC és a Starz változata –, amik lényegében ugyan nem különböznek egymástól – ahogy észrevettem, mindössze pár mondatnyi és vágóképi különbség van a kettő közt –, de azért elég gyorsan tíz-húsz-harminc másodperces csúszás lehet a feliratban, ha rossz verziót tölt le a sorozathoz az ember.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback