Ezt az epizódot leginkább a Do You Know? című részhez tudnám hasonlítani az előző évadból – emlékeztető: azt nagyon lehúztam –, azzal a különbséggel, hogy ott legalább a szerkezet érdekes volt.
Kapcsolatuk problémái miatt Callie és Arizona párkapcsolati terapeutához fordul, aki egy idő után azt tanácsolja nekik, hogy tartsanak szünetet, hogy kiderüljön, mi a baj: továbbra is lakjanak együtt, de harminc napig ne aludjanak egy szobában, ne beszélgessenek, ne érintkezzenek, ne szeretkezzenek. A két nő végül belemegy a gyakorlatba, ám ez feszültté teszi nem csak a magán-, de a szakmai életüket is: Arizona egyre kevésbé bírja az új szakterületével járó extra munkát és tanulást, a lelki nyomás viszont Callie-t pont előre hajtja, és ráveszi, hogy újraértékelje az életét.
Már úgy két-három évada úgy vagyok ezzel a sorozattal, hogy a színtiszta nosztalgia miatt nézem, néha tetszik, néha nem, néha zsörtölődöm rajta, néha nem (bár gyakrabban igen), de azért minden héten visszatérek hozzá. Ma viszont, ahogy a Bend & Breaket néztem, úgy tíz perc után már erősen kezdtem azon tűnődni, hogy vajon nem járnék-e jobban, ha kikapcsolnám a filmet, és valami értelmesebbel tölteném az időmet, aminek a kínzás faktora is kisebb.
A Callie-Arizona páros, kezdeti aranyosságuk ellenére, ma már a sorozat egyik leggyengébb láncszeme, valami olyasmi, amitől már úgy két évad óta a falat kaparom. Valahányszor egyenesbe kerülnének végre, mindig jön valami – baleset, megcsalás, téblábolás, rossz kommunikáció, stb. –, aminek nyomán megint elkezdenek hisztizni, szenvedni, és egymás idegeit tépni, amitől én viszont a hajamat cibálom. De tényleg, borzalmas, amit művelnek. Aztán az előző évad végén úgy tűnt, végre rendeződtek köztük a dolgok, kitalálták, hogy legyen még egy babájuk, erre most meg… Á, inkább hagyjuk, csak felhúzom magam rajta.
Szóval megint megy a dráma: legyen is gyerek, meg ne is, kell is az új szakterület, meg nem is, aztán meg visszakanyarodunk Arizona lábához, meg ahhoz, hogy Callie a péniszt is szereti, nem csak a vaginát (apropó, az epizód mélypontja, mikor Callie és Meredith félrészegen a bárban énekelni kezd, hogy „vagina, vagina”). Ez a nézőnek – legalábbis nekem – már szinte fizikai fájdalmat okoz.
Betegek persze most is vannak, csak éppen még a szokottnál is érdektelenebbek – egy kismama szívbeteg magzattal (úgy sejtem, hogy ugyanaz a kismama lehet, aki Puzzle with a Piece Missing című epizódban is feltűnt), egy nő, akinek miután rendbe teszik a törött kezét, borzalmas fájdalmakat él át, egy kisbaba, akinek születési rendellenesség miatt szakadás van a nyelőcsövében, és egy férfi, akinek csontrák miatt csípőprotézisre van szüksége. És akkor ennél többet nem is érdemesek ezekről az emberekről beszélnünk, mert inkább tárgyakként jelennek meg a történetben, mint olyan karakterekként, akikkel együtt tudna érezni az ember.
Az epizód szerkezete egyszerűen borzalmas – az első tíz perc teljesen követhetetlen, nem tudni, pontosan hol is járunk a kronológiában, össze-vissza ugrálunk a jelenetek közt. Később már kapunk némi támpontot – azt, hogy Callie és Arizona próba-szakításának hányadik napján járunk –, ám mindez csak aprócska segítség, mert ettől függetlenül még marad az ugrándozás (és nem is olyan szépen, logikusan, egymásra építkezve, mint amit az Agents of S.H.I.E.L.D. művelt a T.R.A.C.K.S.-ben).
A Bend & Break állítom, a sorozat eddigi leggyengébb epizódja a Do You Know? mellett. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő pár részben azért emelkedik majd a színvonal, különben erősen elgondolkodom rajta, hogy akarom-e én ezt a sorozatot tovább nézni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.