Gyerekkorom egyik kedvenc játéka a Dead Space, és pont emiatt nem akartam belőle filmadaptációt, de mégis megszületett a Downfall című animációs kis finomság, ami valami hihetetlen módon visszaadja a játék hangulatát.
Mégha kevesen is értenek velem egyet ezzel kapcsolatban, de ha játékadaptációt akarnak filmvászonra vinni, akkor az csak animációs legyen – szerintem. Ilyenkor az alkotók sokkal jobban megtudják fogni a játék lényegét, a színészek szerepe is kimerül abban, hogy alámondják a szöveget a digitalizált karaktereknek. Egyszóval sokkal jobban megéri, mert nem is billenti ki a kockát a megszokott stílusból és élményből –, amit egy élőszereplős képes akár hazavágni. Ebben az élményözönben pedig a Downfallnak csak a Resident Evil– Damnation lehet méltó ellenfele. Meg is mutatom, hogy miért.
Történetünk idővonala tökéletesen beleillik a Dead Space univerzumba –aki játszott a játékkal, az tudja miért mondom ezt –, nem sokkal a Red Marker megtalálása utáni kissé kaotikus időben érkezik az Ishimura szállítóhajó az Aegis VII bányászkolóniára, ám ahogy lehet sejteni, a pokol hamarosan elszabadul, és csak egy csapatnyi biztonsági tiszt tud szembeszállni a Necromorphokkal. Küzdenek hősiesen, ám mindenki tudja, hogy ennek a filmnek nem lesz pozitív a végkimenetele –, ahogy igazán a játéknak sem.
És még kérdezik, hogy miért imádom ezt a filmet? Egyszerűen minden jó benne: a hangulat, a látvány – főleg a horror és gore elemek – ,és a szereplők csak hab a tortán. A legtöbbnek nincs komolyabb szerepe azon kívül, hogy meghal, ám egyvalakit mégis kötelező kiemelnem: a Biztonsági Csapat főnökét, Alissa Vincentet. Tipikus katonás, macsó nő, aki vasszigorral igazgatja csapatát, ám mégsem csináltak belőle egy érzéketlen teflonbetyárt vagy őrültet, hanem megmaradt embernek, aki a végsőkig harcol azért, hogy akár csak egy személy is, de túlélje.
„Csak mi vehetjük fel a harcot ellenünk. A magunkfajtának nem adatott meg az elfutás luxusa.”
A másik király tény, ami a film mellett szól, az maguk a főellenfelek, vagyis a Necromorhok. Igazi keménylegények, akiken nem fog az ólom, csak a lézeres csákány/láncfűrész/bármi. És, ha ez még nem lenne elég, ott van az őrületet sugárzó Marker is, szóval a kedves delikvens két tűz közé szorul: vagy megölik és Necro lesz, vagy életbe marad egy darabig, de a Marker miatt meghülyül – és, mielőtt kérdeznétek igen, Alissa immunis a Marker hullámaira.
A Downfall egy kiváló alkotás, bátran tudom minden Dead Space fannak ajánlani – ugyanezt viszont már nem tudom elmondani a második részről, az Aftermathról. Az, még ha történeti szempontból nem is rossz, de sokszor kapkod, logikátlan, a grafikáról meg inkább szót sem ejtek, hogy ott milyen a színvonal. Az első kötelező, a másodikat nem ajánlom, de akinek esetleg van gyomra hozzá, az nézze meg azt is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
