Az új évad ugyan döcögősen kezdődött, ám előző héten Jeremy Carveréknek sikerült kijavítaniuk a korábbi hibákat. A Reichenbach-ban, vészjósló címe ellenére semmi tragikus nem történt, ez azért jelentős felüdülést hozott az egyébként folyamatos lelki terror alatt álló rajongóknak. A Soul Survivor, már a neve alapján is, szintén pozitív hangulatú epizódnak ígérkezett, és most az egyszer nem árultak zsákbamacskát a készítők. A részt – leginkább az ígéretes előző rész miatt – abszolút jó kedvvel ültem le megnézni, és többé-kevésbé elégedetten álltam fel a végén.
Samnek (Jared Padalecki) hosszas huza-vona és keresgélés után sikerült végre nyakon csípnie a viharként tomboló démon Deant (Jensen Ackles), és fejébe vette, hogy a nyolcadik évad során felfedezett, varázsigékkel tarkított rituálé segítségével visszahozza szeretett bátyja emberségét. A démongyógyító kúra azonban annyira megviseli Deant, hogy Sam komolyan fontolóra veszi, hogy félbehagyja a folyamatot mielőtt komolyabb probléma adódna. Közben Castiel (Misha Collins) és Hannah (Erica Carroll) folytatják útjukat a Winchester-bunker felé, ám bénáznak egy sort a térképpel, és mire újra a helyes útra térnek, egy ellenséges angyalba, Adinába (Jud Tylor) ütköznek, aki megpróbálja megölni őket, amiért ők is eltették láb alól a társát, Danielt (Giacomo Baessato). Adinának nincs nehéz dolga, ugyanis Castiel még mindig haldolklik rosszindulatú fénye miatt, de Hannah sincs éppenséggel a legjobb bőrben. A harmadik, és egyben utolsó szál a még mindig Dean után sóvárgó Crowleyval (Mark Sheppard) foglalkozik, ahogy épp próbál saját, egyedi módján rendet tenni a Pokolban, ez főleg abból áll, hogy árulásért elítéli azokat, akik anno, a trónharc idején átpártoltak Abaddon (Alaina Huffman) oldalára.
Kedves hölgyek és urak, az a bajom az epizóddal, hogy kicsit sok időbe telt, mire megemésztettem, és el tudtam helyezni valahol az elmémben. A kemény negyvenöt perc alatt annyiféle emóciót váltottak ki belőlem ezek a történések, hogy a végére úgy éreztem, körbeforgott a fejem háromszázhatvan fokban. Kétszer. Egyrészt, örültem, hogy Sam végre „hazavitte” Deant, ugyanakkor féltem, mert tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, és hogy Dean mennyire veszélyes. Aztán vigyorogtam is, mint a vadalma, mert Cass és Hannah egyszerűen annyira imádni valóan aranyos, hogy az már fáj. Külön-külön, de együtt még inkább. Ami viszont a rész legjobb fordulata volt, az Crowley egy igencsak furcsa lépése. Túlságosan nem akarok belemenni abba, hogy mi is történt, legyen annyi elég, hogy a Pokol királya tett valakinek egy igen nagy szívességet úgy, hogy nem kért érte sem lelket, sem anyagi javat, sem egyéb szolgáltatást cserébe – azért ez egy ex-keresztúti démontól igen nagy szó. Az epizód másik csúcspontja Dean és Sam konfrontációja volt: nagyon csúnya és erős vádak, sértések hangzottak el, ezerrel ment a verbális erőharc, majd, amint Dean kiszabadult az ördögcsapdából, egy hosszas, félelmetes, de rendkívül izgalmas hajsza vette kezdetét a bunker labirintusos folyosóin. Egyszerűen fenomenális volt az összes jelent, amiben a két testvér szerepelt, és bár ellentétes oldalt képviseltek, mindkettejüknek igazat adtam, és ugyanannyira szurkoltam az egyiknek, mint a másiknak
Az értékelőm elején azonban nem véletlenül írtam azt, hogy csak többé-kevésbé voltam elégedett a Soul Survivorral, ugyanis még itt is akadt kifogásolnivalóm, ami a sztorit illeti, és egyelőre nem tudom eldönteni, milyen súlyos ez a baki – vagy, hogy egyáltalán baki-e. Ugyanis, az íróknak volt egy olyan húzásuk, aminek következtében látszólag nagyon hamar elintéztek egy korábban megkezdett, igencsak nagy jelentőséggel bíró történetszálat. Na most, két variáció lehetséges: az egyik, hogy valóban ennyi volt ez az ív, kész, nincs tovább, ám nagyon remélem, hogy nem ez a verzió fog megvalósulni, mert az nem lenne jó hatással az írók hírnevére. A második lehetőség, hogy mindez csak egy nagyon szépen bevezetett csapda, amibe sok néző gondtalanul belesétálhatott. Ez már sokkal Odaátosabb megoldás lenne, mert kilenc szezon után már megjegyeztem, hogy ne igyak előre a medve bőrére, mert bármikor tud olyasvalami történni, amire senki sem számít.
Egy történetív egyelőre lezártnak tekinthető, ám kaptunk egy másikat, aminek egyelőre csak egy rendkívül apró töredékét ismerjük, de már ez is elég volt arra, hogy végigfusson rajtunk a hideg, és elkezdjünk spekulálni. A Carver-Dabb páros tehát ismét kavarja a szálakat, de az évadpremierrel ellentétben most úgy tűnik, ismét rájöttek, hogy is kell ezt igazán jól csinálni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback