Sajnos a készítők megint abba a hibába estek, amibe a múlt héten: baromi jó, baromi érdekes történetszálakat hoznak fel, csak éppen nem tudnak velük bánni.
Éjszaka egy, a kastélyhoz közeli mezőn legeltető pásztorra három rejtélyes lovas támad, akik, a pásztor későbbi beszámolója szerint, ajánlatot tettek neki: ha megtagadja istenét és odaadja nekik a lelkét, ők meg fogják védeni. A támadás híre eljut a kastélyba, és Francis Bash-t és Condét küldi oda, hogy járjanak utána az ügynek, ő maga viszont nem tud velük tartani, mivel lefoglalják fia keresztelőjének előkészületei, valamint az, hogy Lolával kiválasszák a kisfiú keresztszüleit. Mary és Lola közt eközben kezd elmérgesedni a viszony, és most robban csak ki igazán az a feszültség, ami azóta lappangott köztük, hogy Lola lefeküdt Francisszal. Narcisse visszatér az udvarba, és magával hozzá új feleségét is, aki nem más, mint Estelle, az a lány, aki menedéket adott Lolának, mikor a lány vajúdni kezdett. Estelle azonban nem tűnik túl boldognak a nászt illetően – sőt, üzenetet küld Lolának, amiben segítséget kér a lánytól. Greer ismét találkozik az udvarba időközben visszatért Leith-szel, aminek hatására megkérdőjelezi, mit is szeretne a jövőjétől. Eközben azonban boldog hírek érik a kastélyt: Mary bejelenti, hogy gyermeket vár.
Egyrészt szeretném azt mondani, hogy csak ugyanaz a baj, mint a múlt héten – hogy túl sok az amúgy jó történetszál egy epizódban –, ám sajnos ezt nem tehetem, mivel ebben az epizódban más problémák is voltak. Név szerint: egyes szálakat túl hamar, túl hirtelen zártak le, ezért azok értelmüket is vesztették – legalábbis most még így néz ki. Annak lehetőségét nem zárom ki, hogy ezek később még új értelmet nyernek.
A pásztor története érdekes, és nem kicsit rémisztő, viszont nem igazán tudom, mit is gondoljak róla. Egyfelől úgy vagyok vele – úgy van vele a pozitív oldalam –, hogy ez egy nagyobb ív kezdete, amiből még nagyszerű dolgokat ki lehet majd hozni, másfelől viszont – mondja a negatív oldalam –, félek tőle, hogy még a szerzők sem tudják pontosan, mit is akarnak ebből kihozni, és így az egész valami nagy katyvasz lesz. Én az előbbiben reménykedem.
Estelle újbóli felbukkanása szintén érdekes volt, másfelől ez az egyik olyan szál, amit túl hamar, túl hirtelen zártak le. Kérem szépen, csak ebből az egy sztoriból ki lehetett volna hozni egy egész epizódot! Így viszont, kezdeti ígéretessége ellenére, ez a szál elég kidolgozatlanra és kiábrándítóra sikeredett – főleg azért, mert Estelle végső sorsára nem kaptunk semmilyen normális magyarázatot. Egyvalamit viszont nagyon jól sikerült megoldaniuk ezzel kapcsolatban: gyönyörűen árnyalták Narcisse karakterét, némi pozitív színezetet adva a figurának – az pedig külön tetszett, ahogy szembeállították az őt övező pletykákat a valósággal.
Greer árnyalása is szép, valamint az is, ahogy a két férfi közt vacillál, és ahogy végül döntésre jut. Viszont az utolsó jelenetével nem értek egyet – kevesebbért is bajba került már, nem csak ő, más fiatal nő is. És kérem szépen, mégis hogyan volt megkötve az a fűző?
A Mary és Lola közti konfliktus egyszerre tetszett és idegesített. Tetszett, mert végül is szépen fel lett építve, logikus háttere volt, és mindkét motivációja rendben volt. Ugyanakkor viszont mindketten annyira hülyén és irracionálisan álltak a dologhoz – persze, ez megmagyarázható a dühükkel –, hogy az már fájt. Mary az utóbbi pár részben hibát hibára halmoz, és most még Lola miatt is téptem kicsit a hajam – ugyanis a lány folyton azt szajkózta, hogy mennyire kalitkába zárva érzi magát, meg hogy mennyire nincsenek lehetőségei. Hát, én pont úgy látom, hogy mióta hibázott – teherbe esett Francistől –, mindenki segített neki, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a szituációból. A saját döntése alapján ment hozzá Julianhez, akit szeretett is, és még sorolhatnám, mennyi mindenben dönthetett.
És akkor utoljára hagytam Mary terhességét. A történetszál eleje nagyon tetszett – igazi feelgood-feelingje volt ennek a pár jelenetnek, Mary mosolyának, a fiatal pár turbékolásának, a boldogságnak, amit a hír hozott magával, amit még gyönyörűen ellensúlyozott Catherine kotnyeleskedése, az, ahogy mindenbe beleütötte az orrát. Kellett már ez a privát szférát nem ismerő, kicsit comic relief-viselkedés. Aztán jött egy írói döntés, ami számomra hazavágta az egész szálat. Nem azt mondom, hogy nem számíthattunk erre a végkimenetelre, csak hát jelen pillanatban úgy áll a dolog, hogy az egésznek nem volt semmi értelme.
Szóval voltak nagyon szép, kiemelkedő pillanatok ebben a részben – Narcisse beszélgetése Lolával, Greer döntése, Mary és Francis boldogsága –, viszont összességében sajnos azt kell mondanom, hogy bizonyos dolgok nagyon el lettek szúrva – szimplán azért, mert nem kaptak elég teret, vagy mert nem lettek elég jól, elég merészen kifejtve.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
