Bevallom, vámpírokkal és szép borítókkal nekem bármi szemetet el lehet adni (és igen, az Alkonyat mindegyik kötetét olvastam), bár az Evernight – Örökéj szerintem igazán jó lett, az utána kiadott folytatásokról már ez nem mondható el, sőt, könyvről könyvre olyan szinten csökkent a történet minősége, hogy a legvégére már bántam a ráfordított időmet.
Bianca a bentlakásos Evernight Akadémia új diákja, akitől szülei igen sokat várnak el, ám Bianca gyűlöl ebben az ódon épületben élni, még akkor is, ha a szülei tanárok, és naponta láthatja őket. A lány érzi, hogy valami nagyon nincsen rendben ezzel a hellyel: az igazgatónő túlságosan kemény és rideg, a diákok felszínesek, a csajok folyton önmaguk csinosításával vannak elfoglalva, míg a fiúk egyfolytában a sportról áradoznak. Bianca magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, ám feltűnik egy új diák, Jared, aki szintén kilóg a sorból, és ezzel azonnal felhívja minden diák, és egyúttal Bianca figyelmét is. Az Evernight Akadémia valóban egy szörnyű titkot rejt, ám akadnak itt olyanok, akiknek titka még ennél is félelmetesebb.
Bianca, mint a történet főszereplője, kizárólag a megdöbbentő titka miatt érdekes, de miután az kiderül, mintha minden egyedi jellemvonását elveszítené a lány, és egy Bella-szintű akaratgyenge és semmilyen szereplővé válik. Bianca jellemvonásai kötetről kötetre tűnnek el, és mindezekkel együtt az én érdeklődésem is apadni kezdett a történet iránt. Bianca szerelme (már ha lehet így nevezni) inkább csak egy kislányos vágy, mint valódi érzelem, és amit Jared iránt táplál, azt pusztán a szükség szüli. Még akkor is, ha az írónő minden lehetséges veszélynek kiteszi őket, hogy erősítse a kapcsolatukat – amikből inkább az jön le, hogy Jared hajlandó bármire, míg Bianca kiengedi a sorsa irányítását a kezei közül.
Ha a nagy csavart kihúzzuk a történetből, akkor végül is csak egy igazán érdekes szál marad, ám az annyira telitalálat, és annyira egyszerű, mégis nagyszerű ötlet, hogy nem is értem, miért nem vitte tovább ezt a vonalat az írónő. A hosszú életet élt vámpírok problémái ezek, a társadalomba való visszatérés nehézségei – például az olyan egyszerű tárgyak kezelése, mint a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon, szinte már lehetetlen számukra.. És ennél a résznél jött ki a történet legnagyszerűbb része is, mikor az ősi viking vámpír aziránt érdeklődött, hogy az általa látott eszközt vajon mely ősi szellem hajtja.
Az utolsó kötet, az Afterlife – Az életen is túl már egy ócska Alkonyat-koppintás lett, ugyanis a végére már a karakterek nem törődtek senkivel – és ez leginkább Biancára igaz, aki tett nem-tetteinek esetleges következményeire, és pusztán szépen összegömbölyödve várta az elkerülhetetlent. Az utolsó jelenet pedig bár ideiglenesen feloldotta a problémákat, viszont annyi kérdést és logikai buktatót hagyott maga után, amit nem értem, miért nem szúrt ki egyetlen szerkesztő sem?
Kár az Evernight kötetekért, mert a vámpírok mitológiájában valóban képes volt újat mutatni, ám mind a szereplői, mind a történetvezetése egy teljesen átlagos tinis ömlengésbe torkolt.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
