Bár a poénok a héten is a helyükön voltak, a karakterek egyes reakcióival és tetteivel nem igazán voltam megelégedve.
Penny – végre! – munkába áll, és rögtön kap is egy céges kocsit, ami feleslegessé teszi azt a járművet, amit Leonardtól kapott – így azt eladja, az érte kapott pénzt pedig megpróbálja visszaadni Leonardnek, ám az nem hajlandó elfogadni. Ez persze konfliktushoz vezet, aminek a valódi oka az, hogy mégis hogyan fog most működni a kapcsolatuk, hogy lehet, Penny többet fog keresni Leonardnél. Eközben Raj felfigyel egy ösztöndíj-lehetőségre, aminek segítségével ő és Sheldon a sötét anyagot vizsgálhatnák. Persze van de: a kutatás ideje alatt naponta tizenkét órát egy sóbányában kellene eltölteniük. A két srácot nagyon izgatja az ügy, azonban tartanak tőle, hogy nem bírnák ki az ott uralkodó körülményeket – így hát úgy döntenek, modellezni fogják a munkát a bányában, és tizenkét órára leereszkednek az egyetem kazánházának csövei közé.
Nem véletlenül kezdtem úgy az epizód leírását úgy, ahogy: nagyjából már úgy július óta azt vártam, hogy mi lesz, mikor Penny elkezdi ezt az állását. Nos, még mindig nem láttuk, milyen is gyógyszerügynöknek – amiért haragszom is, mivel úgy érzem, az írók elbagatelizálják ezt a szálat –, viszont abból végre némi ízelítőt, hogyan is hat a Leonarddel való kapcsolatára. Egy szóban: rosszul. Legalábbis szerintem rosszul lett megírva ez a jelenetsor.
Ugyanis a konfliktus valós, a felvetett kérdés jogos – még az is tök szép volt, ahogy az írók párhuzamba hozták őket Howarddal és Bernie-vel –, ám ahogy Penny és Leonard kezelte a helyzetet, az már nevetséges – és egyáltalán nem jó értelemben. A probléma nyitójelenete erőltetett és gyerekes lett, és egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ennyi együtt töltött és egy eljegyzés után még mindig ilyen rettenetesen kommunikálnak. Hiába nőtt annyit Penny a szememben az előző epizódban mutatott viselkedése nyomán, most sikerült megint elásnia magát nálam. Nem értem, miért nem tudják az alkotók normálisan, nem ellenszenvesen megírni ezt a karaktert – ami egyébként már csak azért is furcsa, mert az első pár évadban ment nekik.
Raj és Sheldon szála – amibe azért Amy is besegített – közel nem volt ugyan ekkora horderejű, és a karakterek fejlődésébe se segített bele (mind Sheldon, mint Raj pontosan úgy reagált mindenre, ahogy azt elvárnánk tőlük), de attól még irtózatosan bájos és vicces volt. Mert azért van abban valami briliáns, mikor egy sötét, forró, párás folyosón ülve Raj és Sheldon azon vitatkozik, hogy ha Clark Kent egyetlen szemüveggel képes elrejteni a kilétét, akkor Miley Stewart miért ne lenne képes ugyanerre egy parókával. (A margóra: nagyon-nagyon szeretném látni, ahogy Sheldon Hannah Montanát néz!)
Szóval, bár összességében édes és vicces volt ez az epizód, azért hagyott maga után kívánnivalókat, legfőképpen Penny esetében. Remélem, az írók hamarosan összeszedik magukat, és végre ráéreznek majd, hogyan is kéne prezentálni ezt a karaktert.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.