Korábban, az Óceán az út végén kritikájában írtam, hogy sok mindenért szeretjük Neil Gaimant. Az a sok minden pedig hiány nélkül megtalálható első regényében, az Amerikai istenekben. Ez alapmű, nem csak rajongóknak, de mindenkinek, aki kicsit is közel érzi magához a fantasy világát.
Árnyék három évig ült börtönben. A büntetés lejárta előtt pár nappal elengedik, mivel felesége, Laura nem sokkal korábban meghalt autóbalesetben. A temetés után Árnyék nem tudja, mit kezdjen magával, így elfogadja egy különös figura, Szerda úr munkaajánlatát. Hamarosan kiderül, hogy senki sem az, aminek látszik és hogy a mitológiák valóságosabbak, mint hitte. És szörnyű vihar közeledik…
Az Amerikai istenek összetett történet. Elsősorban tulajdonképpen az utazós regények dinamikáját követi – Árnyék és Szerda bejárják fél Amerikát, a helyszínek számosak és sokfélék. Ezzel együtt több kultúrkörön is „átutazik” az olvasó, mivel a regény világában léteznek az istenek. Az összes. A skandináv hitvilág Odinjától kezdve Íziszen és Oziriszen át Ázsia számtalan istenségéig. Ezek az ősi istenek hívőiken keresztül bevándoroltak az Újvilágba, ugyanúgy reményeket és jobb életet keresve, mint az emberek. Elképesztő a diverzitás, amit a regény felvonultat. Nem csupán rengeteg különböző kultúra mitológiája kerül elő, de többféle vallásfelfogás is.
Ahogy azonban múlik az idő, új istenek születnek – a tévé, a város, a telefon istenei. A régi és új istenek kapcsán felvetődik a kérdés: változtak-e egyáltalán a rítusaink? A regény párhuzamot von a mai ember életmódja és a pogány szokások között – régen ételt, vagy állatokat áldoztunk istenségeinknek, ma idővel, munkával, vagy épp a testünkkel adózunk, újfajta eszméknek. A körülmények változtak, de a rituálék megmaradtak – ez a felismerés egy érdekes, mitologikus felhangot kölcsönöz a modern világnak.
Nem a fantasy az egyetlen műfaj, amit az Amerikai istenek képvisel – sok helyen találkozunk például horrorisztikus elemekkel. Ezek a részek nem kifejezetten ijesztőek, hanem, Neil Gaimenre jellemző módon, inkább nyomasztóak és egyfajta jellegzetes melankóliával vegyülnek. Ez főleg a regény mellékszálainál jön elő – azoknál a hosszabb részeknél, amik kitérőként is értelmezhetők, például amikor Árnyéknak egy északi kisvárosban kell meghúznia magát. Ez a hangulat Laura látogatásaikor szintén tetten érhető, hiszen a nő a sírból tér vissza.
A kitérők által néha lelassul a tempó, viszont ezt jól ellensúlyozza, hogy a történet elég fordulatos. Vannak dolgok, amikre viszonylag korán rá lehet jönni – ekkor megeshet, hogy nagyon pengének érzed magad, és már-már lesajnálod az írót, hogy nem tudott átverni. És mekkorát tévedsz. Vannak csavarok, amik után csak ülsz, és nem hiszed el, hogy erről volt szó végig – ekkor pedig már eszedbe sem jut lesajnálni senkit, talán csak saját magadat. Arról nem beszélve, hogy ez tipikusan az a könyv, amit többször kell olvasni, mert roppant részletgazdag. Gyakorlatilag minden egyes újraolvasásnál lehet benne újabb mitologikus és kulturális utalást, előrevetítést találni.
Mielőtt még bárki elrohanna könyvesboltba, jó tudni, hogy az Amerikai istenek több formában lett kiadva. Az „eredeti” verzió 2001-ben jelent meg, ez kapott díjakat, és ez lett híres. „Eredeti” idézőjelben, mert valójában egy a kiadó által erősen meghúzott változatról van szó. A „vágatlan”, közel tizenkétezer szóval hosszabb verziót 2011-ben adták ki, az első tíz éves évfordulóját ünnepelve. Jelenleg ez a bővített változat kapható magyarul, de ne rettenjen vissza tőle senki. Vaskos könyv, de észre sem venni és máris vége.
A fantasy és a különböző mitológiák rajongói nem hagyhatják ki az Amerikai isteneket – háttértudásuk által igazán tudják majd értékelni a regény részletességét. Az se mondjon le róla, aki még csak most ismerkedne a pogány istenségekkel és a hátborzongató fantasztikummal – bár pár dologra lehet, hogy rá kell majd keresni a neten, ez a könyv a tökéletes ugródeszka!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Köszi az ajánlót! Olvastam Gaiman Északi mitológiáját, de erről a könyvről sehol sem találtam jó leírást, ami alapján nekiláttam volna. Alig várom!
Nagyon örülök, hogy tetszett. A Watchaholicsnál nagy kedvenc az író minden munkája, az összeset bátran ajánlom.