Életrajzi filmet nehéz jól csinálni. Sok ponton elbukhat a történet, könnyen lehet unalmas, didaktikus, vagy túlságosan fellengzős. A jó életrajzi film a történelemi film és a filmdráma határán egyensúlyoz, és nagy figyelmet fordít az autentikusságra – ilyen például A király beszéde, amit méltán dicsért a közönség. És szerintem ilyen A szív bajnokai is, ami sok méltatlan kritikát kapott.

A cím magyar fordítása egyszerűen borzalmas. Egy romantikus, de minimum csöpögős filmet sejtet, holott erről szó sincs. Persze lehetne mondani, hogy ami az amerikai közönség számára közismert szó, arról a magyarok semmit sem tudnak, de ez az érv nem állja meg a helyét. Igaz, az eredeti cím, The Blind Side amerikai focis szakkifejezés, ám ha a tükörfordítása, a vak oldal, nem lenne elég beszédes (és szerintem az), a film első perceiben azonnal meg is magyarázzák.

És, hogy mi a vak oldal? Gyorstalpalóban azoknak, akik nem ismerik a felállást: az amerikai fociban az irányító a kapitány – ő az, aki passzol. Az irányítót az ellenfél csapata megpróbálja lerohanni, hogy megakadályozza a passzt és elvegye a labdát. A hazai csapat bizonyos játékosainak ennek megfelelően az a feladatuk, hogy megvédjék az irányítót a támadóktól. A csapatok szemben állnak egymással, van azonban egy lyuk a védelmen. Az irányítók kilencven százaléka jobbkezes, tehát amikor dobnak, a bal oldalukon van egy rész, amit nem látnak. Ha innen rohanják le őket, tehetetlenek a támadással szemben. Ez a vak oldal. Ennek védelme az irányító játéka után a második legfontosabb feladat az amerikai futballban.

A szív bajnokai egy létező focijátékos, Michael Oher (Quinton Aaron) szokatlan életútját meséli el. A fiatal fekete fiú a lehető legrosszabb körülmények közül jön – anyja drogos, apja nincs, Memphis sötét oldalán él, leginkább az utcán. Szokatlanul nagy testalkata és a sportokhoz való affinitása felkelti egy elit keresztény iskola testnevelés tanárának figyelmét, így Michael felvételt nyer az intézménybe. Egy nap meglátja őt az utcán, a zuhogó esőben egyedül bóklászni egy anyuka, Leigh Anne Tuohy (Sandra Bullock), akinek a gyerekei szintén abba az iskolába járnak. Úgy dönt, hazaviszi Michaelt éjszakára. Az éjszakából másnap lesz, majd még egy éjszaka és így tovább – a Tuohy család befogadja Michaelt.

Sok kritika a film őszinteségét kéri számon, amit azért tartok furcsának, mert szerintem ez az egyik erőssége. A történetben viszonylag kevés a sallang, a hangvételén érezni, hogy mennyire autentikus. Nem csoda, hiszen Michael Oher hozzájárult a filmhez, a végén még saját fotókat is láthatunk a családjáról. Amennyire valószínűtlennek, vagy dickensinek tűnhet ez a történet, annyira valóságos.

Az őszinteséget mutatja, hogy a film nem szépíti például Michael iskolai helyzetét. A sportoláshoz és később a sportösztöndíjhoz meg kell felelni bizonyos tanulmányi kritériumoknak, ami a fiúnak nagyon sok nehézséget okoz. Kiderül azonban, hogy nem buta, csupán sosem foglalkoztak vele eleget – és bár ezt a lemaradást már nem hozhatja be, akadnak tanárok, akik veszik a fáradtságot és odafigyelnek rá. Roppant fontos üzenet ez, mert számtalan gyerek van, nem csak az amerikai utcákon, akiket elhanyagolnak. Amerikában most már bevett gyakorlat, hogy a nehéz sorsú fiataloknak a sporton keresztül nyújtanak kiutat a veremből. Ez mindenképpen egy olyan megoldás, amin érdemes elgondolkodni.

Ennek a filmnek a kapcsán még azt is megkockáztatom, hogy megérdemelt volt az Oscar. Sandra Bullock igazán nagyot játszik – karaktere egy keménykötésű, gazdag keresztény nő, aki maga sem tudja, miért fogadja be a szerencsétlen fekete fiút. Döbbenten látja, hogyan változtatja meg őt Michael, pedig tulajdonképpen észre sem veszi, hogy megszerette.

Összességében nagyon jó filmről van szó, hús-vér karakterekkel, elsőrangú színészi játékkal és egy igazán szép történettel. És ha valaki kedvet kapna az amerikai focihoz, nézzen bele az alapszakasz mérkőzéseibe – Michael Oher a Tennessee Titans csapatához szerződött, miután tavaly a Baltimore Ravens játékosaként megnyerte a Super Bowlt. Ilyen egy igazi sikertörténet!

Szerző

PillerEmi

Korábbi szerkesztő

Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.

Korábbi cikkek

• Dráma sorozat2015-07-07Penny Dreadful S02E10 – And They Were Enemies
• Dráma sorozat2015-06-30Penny Dreadful S02E09 – And Hell Itself My Only Foe
• Dráma sorozat2015-06-23Penny Dreadful S02E08 – Memento Mori
• Dráma sorozat2015-06-16Penny Dreadful S02E07 – Little Scorpion