Ezt a részt már nem DiMartino írta, és ez sajnos meg is látszik a végterméken.
Köztársaság városban nagyban készülnek Wu herceg megkoronázására – ráadásul a reménybeli uralkodó színpompás, hatórás ceremóniát tervez –, ám sajnos előbb kiderül, hogy a koronázási ékszereknek még a lázongások során nyoma veszett, majd pedig mikor Wu megkoronázása után tetteiért kitűnteti Kuvirát, a nő kijelenti, hogy nem hajlandó átadni a hatalmat, és hogy a Föld Királyságának ideje lejárt, annak helyét pedig az általa egyesített Föld Birodalom fogja átvenni. Eközben a mocsárban Korra edzeni kezd Toph-fal, hogy visszaszerezze régi formáját, ám minduntalan alul marad az idős nővel szemben. Ennek okára azonban Toph hamar rá is mutat: még maradt a szervezetében a méregből, és az tartja vissza.
Ugye emlékeztek, hogy a múlt héten azt mondtam, hogy valahányszor csak feltettem magamnak egy kérdést a történettel kapcsolatban, azt az epizód két percen belül meg is válaszolta? Nos, most nem ez történt. Nagyon nem. A sztori olyan szinten tele van lyukakkal és sebekkel, hogy kész csoda, hogy egyáltalán még megáll a lábán. Mert például hogy-hogy csak most derül ki, hogy nincsenek meg a koronázási ékszer? És a visszatérő kérdés: miért csak most akarják megkoronázni Wut? Hogy jutott Kuvira hatalomra? Miért nem tesz már valaki – mondjuk Tonraq és Zuko, vagy legalábbis Zuko lánya, aki ugyan most megjelent a színen, de a szerepe kimerült annyiban, hogy a koronázás alatt ott ült apja oldalán – valamit ellene?
De Wuból már alapból elegem van – ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy ez még csak a második epizódja volt. Állítom, hogy ő a legfelszínesebb, legskiccszerűbb, legrosszabban megírt karakter az egész eddigi sorozatban. Gyerekes és idegesítő, nincs semmi felelősségtudata, és már nem comic relief, hanem egyenesen paródia. És gondolom, hogy viccesnek szánták, ám valójában egyszerűen csak irritáló.
Apropó, irritáló: Toph. Értékelem én, hogy azt a Toph-ot akarták visszahozni, akit az Avatarból megismertünk, csakhogy ez nagyon nem jött össze. Az a Toph kemény volt, beszólogatott az embereknek és úgy fejezte ki a szeretetét, hogy belebokszolt a barátai karjából, de egy szerethető kis bestia volt nagy szívvel és nagy bizonyítási vággyal. Vele ellentétben a közel kilencven éves Toph zsémbes, erőszakos, és csak egyszerűen rosszindulatú. Mintha az írók elfelejtették volna, hogy ez a nő felnevelt két gyereket – akik miatt súlyos döntéseket kellett hoznia –, és nem mellesleg kiépített egy rendőrséget. Ezek nyomán egy karakter fejlődik, komolyodik, változik – ám ebből semmit sem látunk Toph jellemében.
Mindezek ellenére azért el kell ismernem, hogy voltak az epizódban jó elemek is. Ami a nagyobb ívet illeti, érdekes lesz, hogyan fogják feloldani a Kuvira és Wu – pontosabban a kettejük követői – közti feszültséget. Mert bár a nő elég egyértelműen egy diktátor, aki ha hagyják, előbb vagy utóbb sanyargatni fogja a népet (lásd: Mao Ce-tung), viszont az is tiszta sor, hogy – legalábbis jelent pillanatban – Wu tökéletesen alkalmatlan az uralkodásra.
Ezen kívül csak pár apróságot szeretnék még kiemelni: Mako és Bolin vitája egész jól sikerült, valamint a Kis Ba Sing Se-pláza is hatalmas ötlet – kicsit olyan ez, mint például San Fransiscóban China Town. Valamint nem tudom, hogy mire készül Varrick, de bármi is legyen az, remélem, nem fogják úgy elbagatelizálni a készítők, mint ahogy azt a karakterrel tették.
Szóval igen, egy nagyon erős epizód után ismét visszaestünk arra a színvonalra, amit az előző két évadból ismerünk – és sajnos ez az a színvonal, ami miatt tépem a hajamat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
