Az ötödik évad zárása iszonyú erősre sikeredett, és most is, mint mindig azon agyaltam, hogy vajon hova tovább lehet ezt a sorozatot még fokozni. Jelentem Kurt Sutternek sikerült a hatodik évadot az előzőeknél is epicebbre megalkotnia.
Jax (Charlie Hunnam) megoldása azért volt nagyszerű és zseniális, mert nem számított, hogy sikerül-e megmentenie Tiget (Kim Coates) vagy sem, ő mindenképpen jól jár, hiszen Clayt (Ron Perlman) és az ellenfelét is sikerül eltakarítania az útjából – de azért hálás vagyok, hogy Kim Coates-ot nem írták ki az alkotók. Jax már évadok óta szépen zuhan bele a „többet erővel, mint ésszel” gödörbe, és ezt a finálé is bizonyította. De most, hogy Clay már nem okoz neki gondot többé, vajon hajlandó lesz-e elengedni volt elnökét, vagy még egy utolsó menetre kiállnak egymás ellen?
Tara (Maggie Siff) a női börtön vendégszeretetét élvezi, és az elején igencsak nehezen boldogul, ám Jax mellett megedződött, és ezt az erőt felhasználva visszavágott azoknak, akik megpróbálták ráerőltetni az akaratukat. A helyzet megoldását egy ügyész igyekezett feloldani, aki alkut ajánlott Tarának: ha a nő a SAMCRO ellen vall, akkor segítenek neki és a fiainak eltűnni a városból és új életet kezdeni. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban Tara visszautasította az ajánlatot, pedig az utóbbi hónapok eseményeinek fényében mindenki azt hitte, kapva kap az alkalmon. Ugyanakkor Claynek is felajánlották ezt az alkut, ám az ő reakciója még inkább váratlannak bizonyult.
Juice (Theo Rossi) kálváriája tovább gyűrűzik, a végét pedig senki sem képes megjósolni. A férfi nemcsak saját lelkével vívja háborúját, hanem Jaxszel és Chibsszel (Tommy Flanagan) is, ugyanis utóbbi szerint Juice nem kapott kellő büntetést azok után, hogy lopni próbált, segített a zsaruknak, illetve megölt egy SAMCRO tagot.
Gemma (Katey Sagal) sorsa szintén egy tragikus végkifejlet felé száguldozik, a nő hiába találta meg Neróban (Jimmy Smits) azt a férfit, akit keresett, és akire szüksége van, mégsem lehet maradéktalanul elégedett, hiszen még mindig attól retteg, hogy Tara elveszi tőle az unokáit. Ennek fényében minden lehetséges eszközt bevet, hogy Jaxet abba az irányba terelje, ahová szeretné, sőt, még Wendyt (Drea de Matteo) is a befolyása alá vonja.
A hatodik évad valóban eposzi jelleget képvisel a sorozat történetében, ám pont ebből kifolyólag nem tudott igazán ez a szezon a többi szereplőre kellően koncentrálni, csak egy-egy felvillanást kaphattunk az amúgy igen színes karakter felhozatalból. Különösen Tig reakciója tetszett a brutális pornóforgatás után, ahol szegény Lylát (Winter Ave Zoli) bántalmazták. És nem maradt elég játékidő az olyan fontos, és morálisan is megkérdőjelezhető problémára, mint az iskolai lövöldözés sem, aminek közvetve ugyan, de köze van a SAMCRO-hoz – ebből pedig egy gyönyörű ívet lehetett volna kerekíteni, de ehelyett elég gyorsan lezárták.
Ugyanakkor most sokkal több felesleges jelenet és agonizáció jutott erre a tizenhárom epizódra. Gemma kálváriája és az arra adott reakciók már inkább hasonlítottak egy szappanoperára, mint sem egy kőkemény krimisorozatra. Sőt, akadt olyan történetrészlet, ami egy az egyben feleslegesnek bizonyult, gondolok itt Gemma házastársi látogatására, ami maximum arra volt jó, hogy Katey Sagal még többet szerepeljen a képernyőn, de valójában sem a karakterhez, sem a történethez nem tett hozzá. A másik ilyen szál Juice-hoz kapcsolódik, bár nagyon kedvelem mind a színészt, mind a szerepét, de ez a folyamatos könnyes tekintet és depressziós megnyilvánulás kiverte nálam a biztosítékot. Talán most a kevesebb több lett volna!
Persze még mindig egy zseniálisan megkomponált sorozatról beszélünk, csak önmagához képest hátrébb lépet egyet a Sons of Anarchy. Reményeim szerint a hetedik, mindent eldöntő évadban már kihúzzák ezeket a felesleges motívumokat, és több időt szánnak arra, hogy minden szereplő kellő időt töltsön a képernyőn. Azonban a végkifejlettől én még mindig félek, ugyanis egy olyan mély veremben botladoznak „hőseink”, hogy nem tudom, még miképpen lehet beléjük rúgni – bár ez eddig sem okozott gondot Kurt Sutternek. A lezárás talán pont olyan brutális lesz majd, mint maga a sorozat. A kérdés már csak az, hogy ha vége lesz, mihez kezdünk magunkkal?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
