Két trendet látok az idei szezonban induló sitcomok közt: az egyik az etnikum és a család köré épül (Black-ish, Cristela, meg majd jövőre valamikor a Fresh off the Boat), míg a másik az urbánus környezetbe helyezett, édes szerelmespárok köré (A to Z, Manhattan Love Story). Mint ahogy azt a címből sejteni lehet, a Marry Me az utóbbi trendet… nos, mondjuk azt, hogy erősíti.
A harmincas éveik elején járó Annie (Casey Wilson) és Jake (Ken Marino) már hat éve járnak, és a nő úgy érzi, már bőven itt lenne az ideje annak, hogy eljegyezzék egymást. Ezt jó hangosan ki is fejti, mikor párjával megérkeznek Mexikóból, ahol az évfordulójukat ünnepelték, csak éppen azt nem veszi észre, hogy a férfinek is pont ilyen gondolatok járnak az agyában (értsd: amíg Annie bőszen monologizál, addig Jake a háta mögött, gyűrűvel a kezében térdel a földön), így hát a kifakadásából elég nagy galiba keveredik. Ám a pár mégis elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ők bizony el fogják jegyezni egymást.
Attól tartok, hogy ez nem lesz túl hosszú cikk, mert nincs sok mondanivalóm.
Nem egy rossz sorozat – vagyis inkább csak epizód – ez, csak nem… jó. Olyan semmilyen. A főhősök kicsit édesek, kicsit viccesek, kicsit idegesítők, és nagyon hétköznapiak. A mellékszereplők sem emelkednek ki igazán: ott van Jake anyja, az elvált és cinikus Myrna (JoBeth Williams), a tipikus fehér, felső középosztálybeli matróna, Jake egyetemi haverja, a kissé túlsúlyos Gil (John Gemberling), aki engem egy B kategóriás Zach Galifiniakisre emlékezetet, Casey két barátnője, a szőke Dennah (Sarah Wright) és a néger Kay (Tymberlee Hill) (csak hogy meglegyen az etnikai reprezentáció), valamint a nő két apja, Kevin 1 és Kevin 2 (Tim Meadows és Dan Bucatinsky), akik közül az egyik fekete, a másik fehér, és akik gyermeke béranyától született, bár nem tudják, kinek a spermája által – ami még vicces is lenne, ha a Glee nem lőtte volna már el ezt a poént pár évvel ezelőtt.
Ami magát az epizódot illeti – hát, megnéztem, de nem hagyott bennem mély nyomott. Mondom, nem rossz ez, sőt, kifejezetten korrekt iparos munka, csak éppen számomra az a plusz hiányzik belőle, ami megfog, és rávesz, hogy a jövő héten is megnézzem a sorozatot. A karakterek és a sztori, bár a maguk módján édesek voltak, és pár jeleneten mosolyogtam is, igazából semmi kiemelkedőt nem hoztak, semmi olyat, amit ne láttam volna már ilyen vagy olyan romkomban.
Viszont egy nagy kérdésem lenne az alkotók felé: innen hogyan tovább? Ugyanis az IMDb összefoglalója szerint ez a sorozat egy párról szól, akik úgy döntenek, hogy nem jegyzik el egymást, amíg nem rendezik soraikat. Azonban emberek, az eljegyzés már a pilot végére megtörténik! Igazából már az elején sem volt kérdés, hogy megtörténik-e, sőt, akkor sem, mikor a karakterek éppen rossz passzban voltak, és kicsit kételkedni kezdtek magukban. De akkor meg miről fog szólni ez a sorozat?
Szóval én respektálom, ha valakinek bejön a Marry Me, engem sajnos nem sikerült megfognia. Az a plusz, amit képtelen vagyok megfogni, nagyon hiányzik, de lehet, hogy csak nekem – és ebből kifolyólag majd kíváncsi is leszek, hogyan fog muzsikálni a sorozat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
