Bár Catleen messze nagyobb sci-fi fan, így kissé félve írok ebben a témában, ám a sorozatok antagonistáit én sem kerülhetem meg. Nem mindegyiktől ráz ki a hidegverejték, de az említésre méltó ellenek megérdemlik a dicsérő szavakat. Előre is szólok, ez nem rangsorolás lesz, hogy „ki a menőbb” vagy „ki az abszolút csúcs”, egyszerűen csak egy kis leírás arról a hármasból, akikkel nem szívesen futnék össze.
Lidércek – Stargate: Atlantis
A Pegazus-galaxis rosszfiút eleinte ki nem állhattam – ez akkor változott meg, amikor Todd színre lépett –, de már a legelső részekben figyelmes lettem jó pár dolgukra, ami méltó és halálos ellenféllé teszi őket. Legnagyobb előnyük – és egyben problémájuk is –, a létszámuk. Túl sokan vannak az élelem (értsd: az emberek) létszámához képest, és ez komoly belharcokat eredményez, így nem csoda, ha senki sem bízik meg senkiben a Lidércek közül. Technológiailag, ha nem is ők jelentik a csúcsot, komoly haderőt képviselnek – mivel veszély esetén mindig összefognak– és személyes kedvenceim az organikus részekkel rendelkező hajóik, remek húzás a teljesen gép űrmasinákkal szemben. Legnagyobb előnyük azonban, a manipuláció hatalma. Nemcsak a különleges enzimmel tudnak lidérchívőket „kreálni”, de, mint ahogy azt Toddnál is láthattuk, a magasabb rangú vezetőknek rendkívüli diplomácia érzéke is van. Hát, kérem, rájuk a legigazabb az a mondás: „az ellenségem ellensége…”.
Cylonok – BattlestarGalactica
Sokáig nem értettem a Cylonokról, hogy ők most csak robotok, vagy elértek-e egy olyan szintet, mint mondjuk a Screamerek (Screamers- Az elhagyott bolygó), és szinte emberekké nem váltak, ám csalódnom kellett egy kissé, amikor megnéztem a Capricát. Nem volt rossz az ötlet, de én a BSG után másfajta teremtés-történettel számoltam. Lényeg a lényeg, hogy a Cylonok piszok erősek, tanulékonyak és elszántan kiakarnak irtani mindent, ami egy kicsit is emberi. Ez a megszállottságuk, valamint emberszerűségük, és a technikai tudások halálos és egyáltalán nem kívánatos lényekké teszik őket. Ám felmerül a kérdés, ha annyira zsenik, és képesek emberi módon gondolkodni, élni, tenni, akkor ők tudtukon kívül nem váltak azzá, amivel le akarnak számolni?
Reaverek – Firefly
És eljutottunk a harmadik lépcsőfokhoz a skálán: humanoid, gépember és végül, az ember. Persze, az a legviccesebb, hogy pont egy másik embertől kell félnem a legjobban – bár a sorozatban is csak úgy hivatkoznak rájuk, hogy ők már csak „voltak” emberek. A Firefly univerzumában a Harácsolók a horror-etalon, a rossz alakok a központi bolygók lakóinak, és a megtestesült halál a peremvidéken. És, hogy miért is parázok tőlük? Erre nincs is jobb bizonyíték annál a jelenetsornál, ahol hőseink szembesülnek velük, és mindenki – még a legmacsóbb is – minden kis hajszálával azon imádkozik, hogy a Fosztók már megöltek másokat, és már nem éhesek. Bizarr, de hatásos – kár, hogy nem jutottak olyan nagy szerephez a sorozat folyamán, csak a filmben.
Végső szóként még annyit a felsoroltakhoz, hogy inkább áruljon el a flottányi Lidérc, vagy nézzen céltáblának Cylonok tucatja, minthogy egyedül szembenézzek egy csapat Harácsolóval. Mert, bár mindhárom halálos a maga módján, én mégis inkább attól félek, ami a legvalósabb: az örültektől, mert van rosszabb a halálnál
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Egyikkel se tudok vitatkozni 🙂
Csak a legújabb filmélményem miatt tenném hozzá a Lényt a Dolog című filmből (1982). PARA
Az sem rossz, nagyon ötletes a lény megoldása, de attól alapvetően nem parázok annyira ^^