Eliza Dooley (Karen Gillan) jellemfejlődésének előző állomása az egyéjszakás kalandokról való leszokás, és a pasizáson kívül más szabadidős tevékenységek iránti érdeklődés kialakítása volt – Eliza ezen a megpróbáltatáson többé-kevésbé, de inkább kevésbé túljutott. Eddig is hihetetlenül aranyos és vicces volt, ahogy próbálkozott és bénázott, de a mai részben még ennél is imádni valóbb volt, sőt, az évad során először sajnálhattuk és együtt is érezhettünk vele.
Henry (John Cho), folytatván korábban kitűzött projektjét, megpróbálja Elizát rábírni arra, hogy jelentőségteljes és tartós kapcsolatokat építsen ki. Ez a mostani epizódban még inkább sürgőssé vált, hiszen egy megbeszélés alkalmával főnökük, Mr. Saperstein (David Harewood) arra kért minden egyes résztvevőt, hogy értékelje tízes skálán, mennyire áll közel egy adott munkatársához, Eliza pedig nullát kapott a hidegnek és megcsömörlöttnek tűnő Joantól (Jennifer Hasty) – ez mondjuk egyáltalán nem meglepő, hiszen Eliza még akkor is a telefonját nyomkodta, mikor éppen hozzá beszéltek. Ja, és folyamatosan megette Joan láthatóan felcímkézett ebédjét. Henry mindezek után a fejébe vette, hogy bekeményít, és ki is adott egy vadonatúj feladatot Elizának: össze kell barátkoznia Joannal. Mivel azonban Eliza az előbb említett kolleganőről semmit sem tudott, ezért alapos keresésbe kezdett az interneten, és megtudta, hogy Joan előszeretettel jár különféle éttermekbe és pizzériákba, amikről értékelőt is ír, ezen felül táncórákat vesz – mindez a Yelpes profiljáról derült ki. Eliza nagyon behatóan elemezte Joan profilját, és meg is jelent azon a táncórán, amire Joan jár.
Természetesen nem Eliza lenne, ha nem rontotta volna el az egészet rövid időn belül, de most az egyszer tényleg látszott rajta, hogy akarja, és nem csak azért csinálja, hogy Henry addig se piszkálja őt. Eliza konkrétan mini-letargiába süllyedt, amikor Joan ugyanúgy elküldte őt, mint Bryn (Allyn Rachel) az előző részben. Ez a momentum nagyon fontos a karakterizációja szempontjából, hiszen az eddig is evidens volt, hogy Eliza nem képes élni barátok nélkül – nem számít, hogy Facebookon, Twitteren, Instagramon, vagy a való életben vannak azok a barátok. Eliza nem akar egyedül maradni, és ugyan nem tudja még normálisan kifejezni az érzéseit, az száz százalékig biztos, hogy több annál a sekélyes, feltűnési viszketegségben szenvedő, kütyüfüggő buta libánál, akit a pilotban láthattunk.
Közben természetesen Henry feladata sem merül ki pusztán annyiban, hogy Elizát segíti. Mr. Saperstein ugyanis a lelkére köti, hogy ne hagyja depresszióba süllyedni Larryt (Brian Huskey), akit nemrég hagyott el a felesége. Ugyan két teljesen különböző jellemről van szó, mindketten úgy érzik, hogy egész jól kijönnek egymással – egészen addig, amíg Larry oda nem költözik Henryhez. Onnantól kezdve elszabadul a pokol, hiszen a kifejezetten rendezett és kiegyensúlyozott életet élő Henrynek rövid időn belül elege lesz a folyton a neje után sopánkodó, tutyimutyi Larryből.
Nem lenne viszont igazi sitcom a sorozat, ha a konfliktusok nem oldódnának fel aránylag hamar, így mindkét főszereplőnk megnyugodhat az epizód végére: Henry kibékül Larryvel és segít neki visszaszerezni a feleségét, Eliza pedig ugyan elveszti Joan barátságát, de annál szorosabbra fűzi kapcsolatát Henryvel, így már nem is találja olyan idegesítőnek őt. Az élet szép, főleg ilyenkor, és reméljük, hogy ezt a jövő heti rész után is elmondhatom majd!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback