A promó alapján a héten valami könnyedebb, lazább részre számítottam, és ez valamilyen szinten így is történt, másfelől viszont… Másfelől viszont nem egyszer szaladtak ki a számon érdekes dolgok.
Miamiban rejtélyes módon leég egy templom, és az egyetlen dolog, ami megmarad a tűz után, egy Spanyolországból, a tizenhatodik század elejéről származó ikon, aminek a hátuljára a nézők által mostanra már elég jól ismert titokzatos írással véstek valamit. Az egyházközösség jótékonysági gálát szervez, hogy újra tudja építtetni a templomot, az estélyen pedig a „csodatevő” képet is bemutatják. Így hát álcázva Coulson és May is belóg a partira, hogy megszerezze a festményt, ám nem minden megy olyan simán, mint ahogy remélték – főleg, mikor kiderül, hogy Talbot is részt vesz az eseményen. Eközben a csapat – Skye, Tripp, Hunter, Mack és Fitz – a Buszról nyújt támogatást főnökeiknek, bár mivel sokat nem tudnak tenni, főleg piszkálódással ütik el az időt – egészen addig, amíg egy ellenségüknek hála a felrobbanni készülő repülőgép foglyai nem lesznek.
Szóval azért keveredtek itt kicsit a dolgok meg a stílusok – egyfelől néha olyan poénokat nyomattak a karakterek, hogy egek, nagyobbakat röhögtem a részen, mint a szezonban eddig pilotmustrára megnézett összes sitcomon együttvéve, másfelől viszont durván hozták az akciót és a nehéz kérdéseket is.
Az epizód elég in medias res indult – a promó alapján valahogy arra számítottam, hogy előbb majd megtudjuk, hogyan szerzett a csapat tudomást a képről, ám ehelyett a nyitójelent után már rögtön oda ugrottunk, ahogy Skye-ék elintézik, hogy Coulson és May bejusson a gálára. Jó, persze, rövid a játékidő, és nagy a sztori is, amit el kell mesélni, meg aztán amúgy sem panaszkodom, mert így is rettentő jól ütemezték a részt, meg úgy zusammen jó volt az egész.
A fókusz főleg Coulsonon és Mayen volt a héten, és az íróknak tényleg sikerült mindent kihoznia a párosból, amit csak lehetett. Imádom a kettejük közt lévő kapcsot, azt, ahogy együtt tudnak dolgozni, a vicces kis jelenetecskék betaláltak – May nevetése rémisztő –, a probléma pedig, amit megvitattak – és ahogy megvitatták – nagyon szíven ütött. Azért remélem, nem fogunk odáig eljutni.
Az ellenfél – inkább ellenfelek, hiszen ott van a HYDRA, plusz Raina, meg hát ugye Skye apja, akiről még mindig nem tudunk semmit – egyre ijesztőbb és egyre jobban érdekel, hogy mire is megy itt ki a játék, viszont azt azért szeretném tisztázni, hogy a technológia, amit ebben a részben használtak, bármennyire is lenyűgöző, azért a készítők nem gondolták át teljes egészében, hogy hogyan is kellene ennek működnie. De nem baj, ezt most elnézem nekik, mert amúgy meg mondom, remekül sikerült ez az epizód.
Persze, amíg Coulson és May a partin intézte a dolgát, addig a Buszon is folytak az események. Itt sziporkáztak csak igazán az írók, mert, mint ahogy már korábban erre utaltam, a legtöbb sitcomíró nem tud mostanában ilyen poénokat kitalálni. Főleg Lance brillírozott – de jó, hogy behozták ezt a karaktert! –, de úgy az egész banda dinamikája remekül működök. Annak pedig külön örülök, hogy Fitz, ha gyógyulás útjára (még) nem is lépett, de azért kezd visszatalálni a csapathoz. Bár azt azért meg kell hagyni, hogy ahhoz képest, hogy mekkora hangsúlyt kapott a promóban az, hogy baj lesz a gépen, a történet ezen szálát elég rövidre vágták az alkotók – nem éreztem azt, mintha a srácok igazi veszélyben lennének, inkább csak azt, hogy katalizátorként kell ez a kis kaland ahhoz, hogy beinduljon Fitz karakterfejlődése.
És akkor most beszélhetnénk kicsit a címadásról? Az előző évadban, főleg annak az elején, néha kicsit bosszankodtam magamban, hogy milyen egyszerű, milyen semmilyen címeket kapnak a S.H.I.E.L.D.-epizódok (jó, persze én a Castle kétértelműségéhez és szójátékaihoz vagyok szokva). Most viszont… damn. Az előző és ez a rész kiérdemli a legparább epizódcímnek járó különdíjat. Mert persze mondhatjuk, hogy az eheti cím, a „szembenézek az ellenségemmel” (szabad fordítás) egyáltalán nem nagy szám, sőt, elég hétköznapi, de higgyétek el, hogy a cím – az eredeti angol, nem az én vacak fordításom – egészen új értelmet kap a rész megtekintése után.
Végezetül pedig amondó vagyok, hogy örüljünk neki, hogy a héten kaptunk egy kvázi lazább epizódot, mivel a következő rész – Hen in the Wolf House, egy újabb zseniális cím – promóját elnézve eléggé el fognak itt durvulni a dolgok. Jó hír viszont, hogy jön a még a San Diego ComicConon beharangozott Bobbi Morse (Adrienne Palicki), vagyis Mockingbird.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback