Az óra, amire hónapok óta vártunk, végre elérkezett: új epizód kedvenc zombi-apokalipszisünkből. Kemény cliffhangerrel ért véget a negyedik évad, és a szálat pontosan ott vesszük most fel, ahol korábban elejtettük.

Carol (Melissa McBride) és Tyreese (Chad L. Coleman) a kicsi Judith-tal tart Terminus felé, remélve, hogy ott biztonságra és talán társaikra lelnek, ám útjuk keresztezi egy zombi hordáét, ami majdnem a végzetüket okozza, ám egy hosszas lövöldözés hangja eltereli az élőhalottakat. A zaj Terminus felől érkezik, ami óvatosságra készteti Carolt, és hőseink hamarosan rá is bukkannak egy felfegyverzett férfira. Mialatt Carol álcázva megközelíti a helyet, addig Tyreese a kicsivel és a foglyul ejtett fegyveressel marad, aki mindent megtesz, hogy az amúgy labilis lelkiállapotú férfit kizökkentse.

Rick (Andrew Lincoln), Daryl (Norman Reedus), Michonne (Danai Gurira), és a többiek bezárva, ám kicsit sem beletörődve várják sorsukat, vagyis ez esetben a halált. De mikor már azt hinnék, kiszabadulhatnak, akkor éri őket egy igazán nagy meglepetés, és mire felocsúdnak, már a saját kivéreztetésükre érkeznek meg a főépület falain belül. Azonban az utolsó pillanatban történik valami, ami talán a szabadulásukat jelentheti, a kérdés csak az, hogy tudnak-e a lehetőséggel élni?

Alapvetően szeretem, ha a Walking Dead a lassabb, és kevésbé eseménydús epizódokat szállít nekem, ám azt kell mondanom, a mostani pörgős és feszes rész igazán az ínyemre volt. Minden mozzanat, minden pillanat tökéletesen volt megkomponálva és összepárosítva, a kettészakadt csapat egyik felére ható események, a csoport másik felére is hatással voltak. És mivel az előző epizódnál tudtuk, mi fog történni, így azonnal egyértelművé vált, hogy Carol és Tyreese mit hallanak.

Azért aggódtam a szereplőkért rendesen, hiszen a legsúlyosabb pillanatokban még Daryl arcán is félelmet és a rettegést láttam (szép volt, Norman!). Talán Glenn (Steven Yeun) volt az egyetlen, aki az utolsó pillanatban is elszántan várta a végkifejletet. Ismét dicséret illeti a színészeket, hiszen a legfelfokozottabb pillanatokban is hitelessé tették az általuk megformált karaktereket – komolyan mindenki brillírozott.

Örültem, hogy valamennyire Terminus lakói is kaptak egy kis háttér sztorit, de azért többre számítottam. Leginkább az a külön szoba piszkálta a fantáziámat, ahol a gyertyák és a feliratok szerepeltek a falon – érdemes lenne azt a jelenetet kikockázni és elemezni. A folyamat, amit a terminusiak kitaláltak amúgy zseniális – persze leszámítva a kannibálos részt –, felosztva minden munkafolyamat, okosan és precízen – érdemes lenne tőlük tanulni. Bár attól az idézettől, amit mondogattak, kirázott a hideg, meg egy kicsit felkavarodott a gyomrom.

Az epizód utolsó jelenetén majd’ megszakadt a szívem, egyszerre felemelő és szívszorító percek voltak ezek, fantasztikus zenei aláfestéssel. De javaslom mindenkinek, hogy ne kapcsolja le azonnal a lejátszót, ugyanis akad egy extra jelenet is.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!