Home Sweet Zombie. Ezt tuti ki fogom írni a lakásom ajtajára. Nem tudom ki találta ki ennek a résznek ezt a címet, de le a kalappal előtte. És ez az epizód be is tartotta a hozzá fűzött reményeket, szóval puskákat az égbe és hadd szóljon a Z Nation ötödik része, avagy házon belüli zombira mindig lőni kell.
A kalandozásba valahol Észak-Illinois-ban kapcsolódunk be újra, ahol kis csapatunk kifogja a jó viharos időt (vagy viccesebben Z-nadot), és emiatt veszélybe kerül, így jobbnak látják elbarikádozni magukat. Időközben Murphy és Citizen Z között némi ellentét látszik feszülni, míg Garnett és Roberta szokásos szomorú múltjába nyerhetünk betekintést. Doc meg még továbbra is kell a dilinyós tábornoknak, de hogy mire, azt még mindig nem tudjuk.
Őszintén, ez a rész remekre sikeredett, egy kissé Élőholtak éjszakája feelingem lett tőle – és ez csak tovább növeli a szeretetemet irányába. Vicces volt a szobás jelenetsor, ám Addy (Anastasia Baranova) flashbackjébe azért bele tudnék kötni rendesen. Valahogy az epizódba ez dolog nem nagyon illet bele, ahogy Garnett és Roberta bájcseveje sem. Azt sosem értettem, hogyha van egy (vagy esetleg több) tragikus múltú karakter, akkor ezek leállnak dumálni egymással hosszú perceken keresztül, és olyan dolgokat tudunk meg róluk, amik miatt sajnálunk kéne őket. Lehet, hogy csak én vagy a gonosz, de valahogy részvétnek a szikráját sem éreztem magamban a beszélgetésük alatt. Egyszerűen már túl sok ilyet láttam és hallottam ahhoz, hogy ezen akár csak a szemöldökömet is felhúzzam.
Annyi kifogásom van – minden jó tulajdonsága ellenére ennek a résznek –, hogy túl sok volt a monologizálás, a duma, és túl kevés a golyóeresztés. Jó, volt helyette más, fincsibb zombiírtási mód, ami elég viccesre sikeredett, de ez nem menti fel a Home Sweet Zombie-t az alól a bélyeg alól, hogy itt a mordályoknak nem volt olyan sok szerepe – a kézi fegyvereknek annál inkább, de az már egy másik lapra tartozik.
Alapvetően egy remek javulást mutat a sorozat, látszik, hogy a szereplők is egyre inkább beleélik magukat a dologba, és úgy csiszolják a karaktereiket, hogy egyszerre legyen hiteles és ripacsmentes. Ez a rész lett eddig a széria tetőpontja – a kisebb bakikat leszámítva –, merem remélni, hogy ennél már csak feljebb emelik a lécet.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
