A Survivor’s Remorse az amerikai Starz csatorna legújabb sitcomja, ami egy fiatal kosárladba-tehetség, Cam Calloway (Jessie Usher) nemrégiben megváltozott életét mutatja be: a srác és családja ugyanis a lepukkant Bostonból Atlanta dúsgazdag részére költözik, mivel Cam egy ottani csapat professzionális játékosaként folytatja karrierét. Időközben viszont régi, Bostonban ragadt, szegényes körülmények között élő ismerőse, Marcus (Mo McRae) a múlt felbolygatásával igyekszik bemocskolni Cam egyelőre pozitív tévés imidzsét.
Hát, kedves hölgyeim és uram, nem is tudom, hol kezdjem a panaszáradatot. Ez a pilot annyi sebből vérzik, hogy még megfelelő orvosi ellátás mellett is kritikus az állapota. Kapunk gyakorlatilag egy in medias res kezdést, ami önmagában nem probléma, de könyörgöm, amit az elején elfelejtettünk kifejteni, azt később nemhogy illik, KÖTELEZŐ bepótolni! Itt viszont erről szó sincs: az arcunkba vágják az első percekben, hogy Cam újfent lett dúsgazdag, épp most vett egy álomvillát, ezek után egy Aston Martinra fog beruházni, valamint jótékonykodni is akar majd, aztán jön a hercehurca Marcusszal és az ő kis csapatával, és el is telt fél óra. Arról, hogy honnan lett ennyi pénze, mi az ő és Marcus között dúló feszültség forrása, arról, hogy mi van az apjával, vagy arról, hogy melyik csapatnál játszik, már egyáltalán nem szól a fáma. A legdurvább mégis az a tény, hogy azt, hogy ő egy kosárlabdázó akar lenni, csak azt IMDb-s összefoglalóból tudom – ez viszont egyenesen siralmas. Az Isten szerelmére is, erről szólna maga a széria, és egy ennyire alap információ nincs tisztán a tudtunkra adva! Egy-két másodpercre látszódó trófeákból és érmekből nem fogjuk tudni kitalálni, hogy mi van.
Ha ez még nem lenne elég, akkor mondom, hogy bajom van még a rassz-kérdés ábrázolásával is, ami egy nagyjából kilencvenhét százalékban feketékkel operáló sorozatnál azért igen nagy probléma. Szerencsétlen karakterek annyira sztereotipikusan „feketék”, hogy szerintem még egy vérbeli, begyöpösödött redneck is agyvérzést kapna tőlük. Még Cam sógornője, Missy (Teyonah Parris), aki Camnek akart volna etikettleckéket adni, is a tipikus „sassy black woman” kategória. Azért meg külön, naplóból kilógó óriásegyes jár, hogy egy bostoni ember miért beszél déli akcentussal. Egy külföldi produkciónál még valamilyen szinten megértem, ha összekeverik – bár akkor is, tessék utána nézni a dolgoknak! –, de hogy egy csapatnyi amerikai ne figyeljen oda egy teljesen egyértelmű és jelentős különbségre a saját országából, na azt már nem tudom elfogadni.
A párbeszédek egysíkúak, a komédia-jelleg abszolút nem érezhető, a női szereplők díszítőelemként való használatáról már nem is beszélve… Egyszerűen nem tudok semmi pozitívumot felhozni erről a sorozatról. Na jó, az kifejezetten üdítő, hogy csak fél órás egy rész. De ennyi. Értékelés: tízből mínusz húszezer. Senkinek nem ajánlom, inkább olvassatok egy könyvet, vagy simogassatok meg egy állatot helyette.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback