A hihetetlenül izgalmas és okosan felépített második évad után nekem a harmadik egy picit csalódás volt, már kicsit giccsbe hajlóan és szappanopera szerűen megalkotott érzelmes jeleneteket elhúzták, ugyanakkor az igazán izgalmas IRA háttértörténetét nem bontották ki kellően – de egy ilyen remek sorozatnak, mint a Sons of Anarchy majdnem mindent képes vagyok megbocsátani.
A SAMCRO bizony Írországba látogat, de ez nem egy baráti kiruccanás vagy egy újabb üzleti kapcsolat létesítésére szolgált, hanem Jax (Charlie Hunnam) és bandája azon igyekezett, hogy a kicsi Abelt visszahozzák a családjához. Persze Jax szíve mélyén vádolta Tarát (Maggie Sif), amiért a nő nem védte meg a fiút, azonban a klub alelnöke majd’ mindenkire haragudott az incidens miatt, de legfőképpen önmagára. Bal Here (Johnny Lewis – nem röhögni, nekem tetszik a fordítás) áldozata egy olyan tiszteletet parancsoló tett volt, ami előtt a SAMCRO összes tagja fejet hajtott. Gemma (Katey Sagal) szintúgy, ám ő mindent megtett, hogy még inkább megforgassa Tara szívében az amúgy is igen mélyen lévő tört.
A SAMCRO Belfastban azonban belecsöppen az IRA sajátos belharcaiba, és majdnem otthagyják a fogukat egy ilyen akcióban, hiába figyelmeztette már jóval korábban őket Chibs (Tommy Flanagan) – aki volt felesége révén maga is kapcsolatban áll a radikális szervezettel –, hogy vigyázni kell az írekkel. Azonban mégsem a felfegyverzett IRA tagok jelentik a valódi veszélyt a klubra, hanem Kellen Ashby atya (James Cosmo), aki tökéletesen rájátszik Jax érzelmi instabilitására. Belfastban azonban más is felbukkan a kíméletlen ellenségek mellet, méghozzá egy titok Jax apjának a múltjából, ami egy kisebbfajta törést okoz Jax és anyja, Gemma kapcsolatában.
Gemma, Tig (Kim Coates), és Tara Charmingban maradtak, míg a fiúk Abel nyomában járnak, és mivel Gemmát üldözi a hatóság, hála June Stahl ügynök (Ally Walker) hathatós segítségének, így el kell rejteni őt. Gemmának támad az az ötlete, hogy édesapjához menekül, akiről szinte senki sem tud semmit, azonban az ott töltött idő alatt kiderül, Gemma miért is csatlakozott a SAMCRO-hoz, és hogyan lett belőle az, aki.
Természetesen Kurt Sutter most is egy fantasztikus évadot hozott össze a nézőknek, csak számomra nem feküdt annyira ez az íres kirándulás, de azt el kell ismernem, hogy most is sebészi pontossággal adagolt az információkat, hozott be új szereplőket vagy dobott be csavarokat. Ami Jax apjának titkát illeti, nem próbálták meg teljesen elfedni a nézők szeme elől az utalásokat, így elég hamar rá lehetett jönni a szituációra, de az a szép az egészben, hogy ez volt a célja az alkotóknak: míg a nézők tudták mi lesz, addig Jaxnek fogalma sem volt az egészről, ám ez tökéletesen érthető abban a felfokozott állapotban, amiben ő volt a fia elrablása után.
Az írek pedig egy soha nem látott badass vonalat hoztak be a Sons of Anarchy történetébe, szívesen elnézegettem volna még az ott folyó belső harcokat, ideológiai vitákat. Javaslom mindenkinek, hogy ezekbe az epizódokba kukkantson bele eredeti nyelven is, mert az ír akcentus felejthetetlen élmény. Örültem, hogy végre Chibs is kapott egy mélyebb magyarázatot – az egyik kedvenc karakterem a sorozatban –, még akkor is, ha ez az évad leginkább Jax vívódásáról szólt.
Míg sokan vádolták Charlie Hunnamet, hogy az első évadban semmi színészi játékot nem mutatott fel, addig itt, a harmadik szezonban megmutatta, hogy nem véletlenül ő kapta meg a főszerepet. A karakter belső gyötrelme, dühe, kétségbeesése váltakozott a színész arcán, méghozzá hitelesen és szívet tépően. Egy valamit azonban nem tudok megbocsátani a karakternek, és az az, ahogy Tarával bánt: pont mikor a nőnek a legnagyobb szüksége lett volna rá, akkor nem állt mellette, sőt meg is csalta, és bár nem kedvelem Tarát, attól még el kell ismernem, hogy a karakter döntései okosak, logikusak.
Gemma múltja kissé felkavaróra sikeredett, és ez így is van rendjén, hiszen egy ilyen szereplőnek nem lehetett már gyerekkorában sem egyszerű élete. Nagyon örültem, hogy azokban a felfokozott és szomorú pillanatokban Tig állt mellette, még ha egy kicsi túlontúl is komolyan vette Clay jobb keze a szerepét.
Furcsa mód, a sorozat produkál vicces és önfeledt pillanatokat is – nem gondolná ezt senki egy olyan szériáról, ahol az erőszak, a fegyverek és a drog az úr. Természetesen a poénok legnagyobb részét Tig szolgáltatja, aki amúgy a másik kedvenc karakterem a Sons of Anarchyban.
A záró epizód után végig azon gondolkoztam, hogy most hova tovább? Ám a negyedik évadban bebizonyítja Kurt Sutter és csapata, hogy ők tudják hova akarnak eljutni, csak minket nézőket szeretnek kicsit kétségbeesésben hagyni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback