A Torchwood a nagy sikerű brit sci-fi sorozat, a Ki vagy, Doki? 2005-ös rebootja alapján készült spin-off, ami a megújított széria első évadában megismert Jack Harkness kapitányt (John Barrowman) helyezi a középpontba. A Ki vagy, Dokival szemben, ami a gyerekek és a szülők számára is élvezhető, a Torchwood kifejezetten a felnőtt korosztályt tűzi ki célközönségnek, és ezt az alkotó, Russell T. Davies nem is próbálja titkolni. Ez a sorozat ugyanis a kötelező földönkívülis-szörnyes elemeken kívül olyan témákat is boncolgat, mint például a homo- és biszexualitás, a halál, valamint az emberiség testi és lelki korruptálódása.
Akárcsak a Ki vagy, Dokiban, a Torchwoodban is egész szezonon átívelő cselekményt figyelhetünk meg. Az első évad viszont ilyen szempontból kicsit kilóg a sorból, hiszen az Odaát debütjéhez hasonlóan itt is minden epizódban más történik, és csak időnként kapunk utalást a végkimenetellel kapcsolatban. Emiatt maga a fő cselekményszál picit eltörpül az összes többi tényezővel szemben, és a hangsúly így sokkal inkább a szereplőkön van. Ha már szóba kerültek, akkor ideje bemutatni őket: Jack Harkness kapitányt már megemlítettem a bevezetésemben, de annyit még érdemes tudni róla, hogy ő egy 51. századi ember, aki ugyanolyan időutazó, mint a Doktor, csak egy véletlen folytán halhatatlanná válik – mellesleg ő a Torchwood feje, ami egy Viktória királynő idejében alapított földönkívüli bűnüldöző brigád. Rajta kívül még négyen vannak a csapatban: Owen (Burn Gorman), a beképzelt, bunkó, nőfaló orvosi tiszt, Toshiko (Naoko Mori), a visszafogott, de aranyos computerzseni, Ianto (Gareth David-Lloyd), az eleinte nem túl szimpatikus mindenes, valamint a badass, de humánus ex-rendőr, Gwen (Eve Myles). Az ő kalandjaikat követhetjük végig a szezonban, mialatt különféle szörnyetegekkel találkoznak, és megbüntetik, alkalom adtán akár meg is ölik őket, ha túlságosan veszélyeztetik a Földet és lakosait – tehát egyfajta alien-rendőrségként funkcionálnak.
Gyerekek, ez a széria egyszerűen zseniális! Az epizódok izgalmasak, csavarokkal tarkítottak, ugyanakkor egészen jól követhetőek, mégsem önmagában a sztorik a legjobbak, hanem a morális tartalom, amit közvetítenek, valamint a karakterizáció. A sci-fi világában, legyen szó filmről, könyvről vagy sorozatról, előbb-utóbb felmerül az emberek és a földönkívüliek kapcsolatának problematikája. Baj akkor van, ha az emberek reakcióját nagyon egysíkúan ábrázolják, például túlságosan előítéletesnek állítják be őket. A Torchwoodnál, és a Ki vagy, Dokinál szerencsére ez szóba sem jöhet. Ám, míg a Ki vagy, Doki ünnepli minden életforma létezését, a Torchwood rávilágít a szörnyű valóságra: itt nincs mindig feltétlenül happy end, még egy alapjáraton pozitív lény számára sem, és a gonosztevők sem mindig kapják meg a nekik járó büntetést. Ami pedig a szereplőket illeti, gyakorlatilag jellempárokat vonultat fel a sorozat: Jack egyre „idegenebb” gondolkodás- és viselkedésmódját a humánus és földhözragadt Gwen ellensúlyozza, a sokszor önző és szarkasztikus Owen ellentéte pedig a finomlelkű és kedves Toshiko.
Őszintén szólva, legalább még tíz oldalon keresztül tudnám fejtegetni, mi minden rejlik ebben a szériában a felszín alatt, ám idő és hely szűkében ezen a ponton abbahagyom az értékelőmet. Ennyit viszont még elmondanék: a Torchwoodot melegen ajánlom minden olyan sci-fisnek, aki nem bánja a sokat vitatott, valamint nehezen emészthető témákat, az átlagosnál erősebb a gyomra, valamint remek jellemfejlődést és drámát akar látni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback