A lassabb és a karakterek felvezetését tartalmazó első évad után egy olyan borzongató és erős szezon, mint a második talán soha nem lesz több a Sons of Anarchy történetében. A brutalitás és az erőszak itt már olyan méretű, hogy már nekem is gondot okozott a látnivaló, ám azt kell mondjam, pont ez a fokú kíméletlenség az, ami képes megmutatni a szereplők igazi arcát.
Fehér szeparatisták érkeznek Charmingba, és mivel összeütközésbe kerültek a SAMCRO-val, ezért vezetőjük úgy döntött, megleckézteti a motorosokat: elrabolják Gemmát (Katey Sagal) és csoportosan megerőszakolják – igen, ez az a pont, ahol már én is kiakadtam. Ám Gemma úgy dönt, nem adja meg azt az elégtételt a náciknak, hogy elmondja tettüket a klubnak. Így, a mindenkit óvó és féltő anya ismét bebizonyítja, hogy ő a legkeményebb személy egész Charmingban. Azonban Gemma nem képes egyedül boldogulni, természetesen Unser (Dayton Callie), a volt serif azonnal a szeretett nő segítségére siet, és a mátriárka legnagyobb megdöbbenésére Tara (Maggie Siff) is pártfogásába veszi nem éppen kedvelt anyósát.
Mivel a SAMCRO tagjai nem tudnak a Gemmát ért esetről, így a banda, Clay (Ron Perlman) vezetésével mindent megtesz annak érdekében, hogy ott tegyenek a LOAN nácik alá, ahol csak tudnak. De a csapatot belső viszályok gyengítik: Clay és Jax (Charlie Hunnam) ellentéte, valamint Opie (Ryan Hurst) tragédiája, és Tignek (Kim Coates) ebben vállalt szerepe olyan nyomás alá helyezi a klubbot, amire még nem volt példa. És a bajok sosem jönnek egymagukban: a SAMCRO-ra rászáll egy FBI ügynök, June Stahl (Ally Walker), aki a helyi szervek segítségével akarja elkapni a bandát.
A Sons of Anarchy alkotója, Kurt Sutter annyira, de annyira tisztában van azzal, mely elemet mikor hoz fel a show-ban, hogy az eszméletlen. A férfinak a fejében van a teljes hét évadra tervezett sorozat minden fő és mellékszála, ennek köszönhetően pontosan tudja, mit és mikor kell bedobnia a történetbe, hogy az kellően felkavarja az amúgy is zavaros vizet. Talán a Justified alkotói vannak még ennyire gépben azzal, hogy mit kívánnak elérni a sorozatban, és minő meglepetés, az is FX-es sorozat. De Sutternek nem csak a történetvezetését illik dicsérni, hanem színészi munkáját is, hiszen ő a SAMCRO börtönben ülő tagja Otto, akinél eltökéltebb karaktert még soha sem láttam – amúgy meg Sutter és Katey Sagal házasok, ami engem arra enged következtetni, hogy Sutternek kiváló ízlése van.
A sorozat kezdete óta fújuk Tara karakterére, azonban ebben az évadban sikerült elérnie, hogy nemcsak tiszteljem, hanem egy picit meg is kedveljem, de persze nem tud túlmutatni Gemmán, aki egy az egyben képes lenne elvinni a hátán az egész show-t. Katey Sagal fantasztikus a szerepében, hihetetlen, hogy egy olyan nő, aki mindenki fejében egy kanapén ülő vörös démonként él, mégis annyira briliánsan játssza el a kemény anyafigurát. Ugyanakkor Gemma karaktere nem mentes sem a titkoktól, sem a hibáktól, mégis van benne valami, amit egyszerre tisztelni kell, na, meg félni tőle.
Igazán megdöbbentő az számomra, hogy erős és okos női karakterek azokban a sorozatokban vannak, ahol azt hinné az ember, hogy a férfiak dominálnak (mint például a Justified vagy az OZ). June Stahl ügynök és a szarkavarása megdöbbentően jó, ugyan az elején csak néztem, hogy mégis mit akarnak ebből a szálból kihozni, de azt kell mondjam, ez a történetszál adta meg a Sons of Anarchy legpazarabb ívét. June-t alakító Ally Walkert utoljára a Profilerben láttam, ahol szintén FBI ügynököt alakított, ám ott egy nyugodt, kimért és meglehetősen jó szándékú volt a karaktere – itt pedig mindezeknek az ellentétét hitelesen nyújtja alakításával.
A Sons of Anarchy természetesen évadról-évadra fokozza az epizódokban szereplő brutalitást, és olykor olyan művészi szintre viszi a kínzást, hogy a szívem szakad meg a karakterekért. Mindegyiküket olyan csapások és pofonok érik, amellyel még mélyebb szintre süllednek a saját kicsi mocskukban, ugyanakkor pont emiatt válnak szerethetőkké, hiszen ők is emberek, akik néha iszonyú és hibás döntéseket hoznak.
A második évad a kedvencem, és bár még nem láttam az utolsó évadot, szerintem ez nem fog változni. Ugyanakkor a harmadik évadot kissé unalmasnak és klisésnek találtam az előzőhöz képest, de talán Sutter egy lélegzetvételnyi szünetet akart adni a nézőknek, mielőtt újra bedobja a SAMCRO-t egy sokkal mélyebb pöcegödörbe.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback