Azt elöljáróban tudni kell, hogy igencsak elfogult vagyok a Constantine-nal szemben – egyszerűen minden percét imádom, és akárhányszor csak újranézem, képes vagyok végigizgulni a teljes filmet. Bár képregényes körökben nem aratott nagy sikert, azt mindenképpen jó pontnak kell tekinteni, hogy a film azok számára is képes érthető és élvezhető élményt nyújtani, akik nem ismerik az előzményeket – az meg már csak hab a tortán, hogy film rengeteg új olvasót eredményezett a nyomtatott verziónak.
John Constantine (Keanu Reeves) nem egy átlagos magánnyomozó, nem átlagos felszereléssel és még kevésbé átlagos barátokkal. John Constantine-t akkor hívják, ha démonokat, féllényeket, vagy ezekhez hasonló pokoli szörnyetegeket kell kezelésbe venni. John a legjobb a szakmájában, amiben nagy segítségére van egy fiatal tanonc, Chas Kramer (Shia LaBeouf), Hennessy atya (Pruitt Taylor Vince), az ellátója, Beeman (Max Baker) és egy valódi földöntúli szövetséges, Gabriel (Tilda Swinton).
Angela Dodson (Rachel Weisz) rendőr az ikertestvére, Isabel halála után segítségért fordul Johnhoz, ám a férfi eleinte visszautasítja, legalábbis addig, míg rá nem jön, hogy a démoni lények mozgolódásba lendültek a földön, és egy ősi prófécia készül beteljesedni. John és Angela közös erővel próbálják megakadályozni a katasztrófát, melyet Mammon, a Sátán fia kíván előidézni. Ehhez azonban egy nagyhatalmú boszorkánymesterre lesz szükségük, Féléj (Djimon Hounsou) azonban minden erejével azon van, hogy pártatlan maradjon. De vajon egy rendőrnek mi szerepe lehet a hatalmasok játékában, ahol a tét nem más, mint az egész emberiség sorsa?
A Constantine egy remekül megszerkesztett, komplex történet, ami nem csak bevezet minket John világába, hanem kitér szinte majd’ minden apró részletre, és a néző mégsem érzi soknak. A film két óra alatt képes minden fontosat felvázolni, maximálisan kibontani. A sodró lendülete mellé viszont mégis sikeresen belecsempésztek egy-egy lassabb, szinte már feszülten elnyújtott jelenetet, ezekkel pedig olyan bravúrosan sikerül megtörni a feszes tempót, hogy az szokatlan módon még feszesebb lesz.
Constantine karakterében annyi, de annyi a kiaknázatlan lehetőség, hogy nem is értem, miért kellett majdnem tíz évet várni arra, hogy sorozat (amiről hetente be fogok számolni) vagy folytatás készüljön belőle. John tragédiája a képregényekhez képest eltérést mutat, ám ez az eltérés pont jót tett a karakternek, mert így a személyes tragédiája sokkal nyomasztóbb és mégis mélyen emberi. Keanu Reeves a tőle megszokott minőségben alakítja a megtört, komor, ugyanakkor mindenre elszánt férfit – bár szívesen látnám néha egy-egy vidámabb produkcióban is.
Rachel Weisz pedig egyszerűen nem képes mellényúlni (nem véletlenül kapott már Oscar- és Golden Globe- díjat is), olyan profi szinten alakítja a kemény és szkeptikus rendőrt, aki percről percre egyre közelebb engedi magához azt a világot, amelyben John él. A legkedvesebb pillanatok mégis azok a filmben, mikor a testvéréről beszél: a szeretet és a bűntudat jelei mutatkoznak az arcán.
A mellékszerepekben (ritkán adatik meg, hogy a castingot maradéktalanul dicsérem) is mára már ismert és szintén hatalmas színészek kaptak helyet, Shia LaBeouf ugyan a szokványos, vicces fiút alakítja, ám ahogy halad előre a történet, úgy döbbenünk rá, hogy az általa megformált karakter valójában egy komoly és bátor fiú. Tilda Swinton, mint Gabriel arkangyal, tökéletes választás – egyszerre volt éteri, fennkölt, és mégis brutálisan erőszakos, akinek egyetlen célja, hogy megmutassa az emberi lélek nagyságát. Pruitt Taylor Vince egy méltánytalanul kevéssé ismert színész, aki érdekes és komplex karaktereket képes hiba nélkül eljátszani – pedig külseje alapján senki sem gondolná róla. Féléjt – vagyis Papa Midnite, a magyar névért külön piros pont jár a fordítónak – megformáló Djimon Hounsou-tól pedig kirázott a hideg, ugyanakkor mégis tiszteletet parancsoló stílusa miatt bármikor betérnék hozzá – már ha sikerülne kiállnom a próbát, és nem úgy tippelgetnék, mint azt Chas tette.
A Constantine egy hihetetlenül izgalmas és fordulatos film, ami szó szerint a fotelba szögezi a nézőt, arra azonban érdemes figyelni, hogy a képi világa nem éppen kisdedeknek való, így mindenképpen erős idegzetűeknek ajánlom. És ha már itt tartunk, a Pokol még sosem volt ennyire félelmetes és nyomasztó hely, mint itt. A DVD-n található extra jeleneteket pedig ne felejtse el senki megnézni, mert ott is akad pár meglepetés.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback