Hellbound: Hellraiser II

Háhá! Azt hittétek, megússzátok, mi? Nem, nem. A kenobiták visszatértek. Sőt, nem csak visszatértek, de jóval több akciót hoztak magukkal, mint legutóbb – bár én akkor sem unatkoztam. Így hát itt az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit a második részről.

Kirstyt (Ashley Laurence) az első rész eseményei után elmegyógyintézetbe vitték, hogy ott kezeljék téveszméit a rejtélyes kockáról, a kenobitákról és a családjával megesett tragédiáról. Ezzel csak az a bökkenő, hogy nem ő az egyetlen áldozat az intézményben és a dokinak sem érdektelen a téma. Annyira nem, hogy visszahozza Juliát (Clare Higgins), hogy segítsen neki – merthogy a tudásra áhítozik. Hát, fura módját választja az okosodásnak, én maradok a tankönyveknél, de nem én vagyok a film hőse szerencsére. Az intézetben kezelt másik áldozat is segítségére van, hogy magához hívhassa a kenobitákat, de kérdéses, hogy mennyire jó ötlet ez.

Az egészben egyébként Kirstyt kezdem leginkább megsajnálni. Ritkán érzek így bármelyik szereplővel kapcsolatban, de az az igazság, hogy ő azért nem volt töketlen már az elején sem. Arról nem is beszélve, hogy neki semmi köze nem volt az egészhez, mégis állandóan őt találják meg. Kicsit kalózos ez a figura, hogy „nem érdekel, hogy nem te hívtál, akkor is itt vagy és akkor piszkállak”.

Nagyon csíptem, hogy most valóban két szálon futott a történet, nem csak látszólag, és az elejétől fogva tiszta volt, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz. Ez ugyan nem hagy sok gondolkodnivalót a nézőnek, viszont nem is teszi lehetetlenné az értelmezést – ahogy az gyakran előfordul.

Ami még igen fontos, hogy itt már jóval mélyebb betekintést nyerünk abba a világba, ahová a kocka vezet minket. Az első filmben mindössze a felszínt ismerhettük meg, a brutális haláleseteket és a kenobitákat – akiket természetesen imádunk, és nagyon menőn néznek ki. Ezúttal azonban már azt is láthatjuk, hogy honnan jöttek ők, mi van ott és mi a motivációjuk. Én azért halkan megjegyezném, hogy nem vártam volna ezekkel az infókkal ennyit, mert bizonyára volt olyan, aki idáig nem jutott el – pont a várakozás miatt.

Ami még számomra igen lényeges, hogy végre találtam egy ritka példányt azokból a művekből, amik fordulatosak. Lássuk be, manapság nem túl sűrűn bukkannak fel olyan filmek, amiken még meglepődünk – egyrészt mert már minden láttunk, másrészt, mert nem is igazán erőltetik meg magukat a készítők. Na, a Hellraiser nem ilyen.

Ha a Hellraiserre azt mondtam, kötelező darab, a Hellbound: Hellraiser II.-re még inkább azt mondom, hiszen nagyon fontos része ennek a világnak, emellett elvarázsolhatja azt, akit eddig nem sikerült – és ezutóbbi mondatot mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja. *gonosz mosoly*

Szerző

Ixi

Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Korábbi cikkek

• Film2021-09-12He’s all that
• Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
• Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
• Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk