Ez a film egy méltatlanul mellőzött és kevéssé ismert thriller – pedig micsoda ügyesen megkomponált, izgalmas film! Címével természetesen nagy bajok vannak, ugyanis sokkal, de sokkal többet elárul, mint azt engedni lehetne, bár az is igaz, akinek az első húsz percben nem esik le a dolog, az inkább hagyja a filmet a fenébe.
Abigail (Selma Blair) egyetlen szomszédja leesik a lépcsőn és meghal, mivel zárt ajtók mögött történt az eset, ezért a rendőrség rutinból nyomozást indít az ügyben. Frank Giardello nyomozó (Giovanni Ribisi) szeretné kikérdezni Abigailt is, de a nő évek óta nem hagyta el az otthonát, és nem is engedett be oda senkit. Azonban Franknek mégis sikerül áttörést elérni és pár feszült mondatot válthat az amúgy gyönyörű, ám félénk nővel.
Abigail megpróbálja megvásárolni a frissen megüresedett lakást, de váratlanul azt inkább kiadják egy párnak. Lillian (Amy Smart) és Charlie (Jason Lee) úgy néznek ki, mint az átlagos szerelmesek, de amint Chalie inni kezd a benne felgyülemlett feszültséget a törékeny Lillianen vezeti le. Abigil is egy hasonlóan erőszakos apa árnyékában élt, és minden ösztöne ellenére segít a bajbajutott nőnek és szállást ad neki a kanapéján éjszakára. Egy furcsa és szokatlan barátság van kialakulóban kettejük között, amit Abigail orvosa, Dr. Raymond Fontaine (Beau Bridges) is támogat. De mint tudjuk, jó tett helyébe rosszat várj és Abigail szembesülhet az egyik legnagyobb félelmével. Vajon ez a törékeny, a világtól rettegő és attól elzárkózó nő képes lesz a sarkára állni és legyőzni a félelmeit?
A Colombus Circle atmoszféra teremtése lenyűgöző, a stílust, amit képvisel, nyugodt szívvel merem Hitchcockhoz hasonlítani. Az agorafóbia – ami a nyílt tértől való félelmet jelenti és a pánikbetegség egyik leggyakoribb tünete – bemutatása zseniális, a kettőség és a vívódás a szabadulni vágyástól a rettegésig ugrál össze-vissza, olykor logikátlanul – és pont ez az, ami igazán hitelessé teszi a félelmet. A lassú tempónak hála finoman szökik fel a néző adrenalin szintje mindaddig, amíg össze nem köti a szálakat és észre nem veszi az apróbb utalásokat már a legelejétől. Viszont itt a hiba a filmben, ugyanis ezeket az utalásokat utólag megmutatják nekünk – és ezzel gyakorlatilag a szánkba rágják.
Selma Blair fantasztikusan játssza a saját démonival, és múltjával küzdő nőt. Ami viszont még inkább megdöbbentő, hogy Jason Leet vicces és lúzer karakterek megformálásában jeleskedett eddig, itt viszont tökéletesen alakítja az iszákos és agresszív férfit. Csak Kevin Pollak szerepével, a házgondnok Klandermann-nel nem tudok mit kezdeni, úgy vélem felesleges volt a filmben. A csavar a végén tökéletes, megdöbbentő és váratlan – na, így kell csattanót csinálni!
Aki jó thrillert keres, ahol nem az emberi szervezet feldarabolása a lényeg, hanem a csavar és az izgalom, akkor az itt álljon meg, és szerezze be a filmet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
