Ha kizárólag a nézettségi mutatókat nézzük, akkor az ABC frissen debütált romcomjának, a Selfienek nem lesz hosszú jövője. Nem szeretnék túlságosan a statisztikára hagyatkozni, az viszont intő jel lehet, hogy a premiert majdnem öt és fél, a második epizódot viszont már alig három millióan nézték az Egyesült Államokban. Nagy kár érte, mivel szerintem abszolút megállja a helyét a maga műfaján belül, de úgy látszik, kevesen gondolják ugyanígy.
De térjünk rá inkább a cselekményre! Az előző részben megismerkedhettünk a két főszereplővel, a Facebook és Instagram-mánis Elizával (Karen Gillan), és kollegájával, Henryvel (John Cho), aki belső tulajdonságait tekintve szöges ellentéte a fiatal salesesnek. Egy véletlen baleset folytán viszont nevetség tárgyává válik a cégnél, ahol dolgozik, ekkor fejébe veszi, hogy meg akar változni, és ehhez Henryt hívja segítségül. Az első epizódban már több-kevesebb sikerrel meg is kezdték Eliza imidzsének „újjáfaragását” – ott akkor én előre féltem, hogy túl gyorsan fognak haladni a változásokkal, de szerencsére mostanra egy picit lelassítottak. Eliza viselkedésváltozásának második lépcsőfokaként Henry megpróbál rávilágítani a tényre, miszerint az alkalmi szex az iroda leghelyesebb pasijával nem éppen nevezhető valódi kapcsolatnak, valamint arra, hogy nem véletlenül nem veszik komolyan azt, aki fittyet hányva az előírásoknak folyamatosan kirívó öltözékben jelenik meg a munkahelyén. Így, Henry tanácsára Eliza komoly randira akarja hívni Freddyt (Giacomo Gianniotti), és, hogy ne csak a pasikra gondoljon, csatlakozik a Bryn (Allyn Rachel) által vezetet könyvklubhoz. Ez mind szép és jó, csak az a bökkenő, hogy Freddy semmi komolyat nem akar tőle, Bryn pedig – akit Eliza egyébként mindig is lúzernek tekintett – rövid időn belül kitagadja Elizát a klubból.
Időközben Henry – kinek családnevét mellesleg Higanbottamról Higgsre változtatták – is tanul azért valamit, mégpedig azt, hogy ha nem vagy fent Facebookon, akkor gyakorlatilag nem létezel, és minden jóból kimaradsz. Így hát regisztrál, és ő is beleesik a honlap legnagyobb csapdájába: az addiktivitásába. Igen, a visszafogott, morális, már-már régimódi Henry Facebook-függő lesz, de annyira, hogy munkaidőben is folyamatosan az oldalt nézegeti, és az okostelefonos alkalmazást is letölti. Ez írói szempontból szerintem egy zseniális húzás, mert így nem csak Eliza változik, hanem Henry is képes jobban adaptálódni a modern világhoz. Mellesleg rendkívül aranyos, ahogy eleinte össze-vissza bénázik.
Ha már a változásokról van szó, röviden megemlíteném, hogy új intrót és főcímdalt kaptunk. A korábbi, montázs-szerű animációhoz képest a rajzolt hatás dominál most, Eliza mellett már Henry is megjelenik, a zene pedig tipikusan romantikus. Nem akarok nagyon szőrszálhasogató lenni, de nekem ez már túlságosan „tipikus romcomos” hatást kelt. Nem tudom, hogy ez megtévesztésként szolgál, vagy valóban ezen az úton akarnak tovább menni, és az összkép szempontjából igazából teljesen az „apróság” kategóriába esik, minden esetre nekem szemet szúrt, és picit böki a csőrömet.
De ennyi elég is a panaszkodásból. Összességében még mindig az a véleményem, hogy van jövője a Selfie-nek, még ha a mélyen tisztelt publikum nem is becsüli meg. Ami biztos: váratlan fordulatokra, valamint vicces és tanulságos szituációkra mindenképp számíthatunk még.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback