Az eheti epizód azért még mindig nem érte el mondjuk a gyűrűk urás, vagy a parkolóhelyért folyó harcról szóló rész szintjét, de attól még nagyon ott volt a szeren.
Raj végre bemutatja Emilyt a srácoknak, ám Penny úgy érzi, a lány valamiért nem kedveli őt. Rá is kérdez erre Emilynél, amire meglepő választ kap: a lány féltékeny rá, miután Raj elmondta neki, hogy egyszer Pennyvel töltötte az éjszakát. Eközben a fiúknak kezd elege lenni abból, hogy a puccos képregényboltba járjanak, és mivel Stuart nem kapott elég pénzt a biztosítótól úgy döntenek, hogy segítenek barátjuknak újraindítani vállalkozását, és pénzt fektetnek a boltba – így végül is mindenki jól jár, nem? Persze semmi sem megy olyan könnyen, mint azt először gondolták volna.
Önmagában mind a két történetszál nagyon szép és kerek – oké, többé-kevésbé kerek. Azért Penny esetében megint bejött kicsit a szemétkedős vonal, amiből már kezd elegem lenni. Miért nem kaphatjuk vissza az első pár évad csipkelődős, ám alapból jóindulatú Pennyjét? Az viszont tény, hogy annak bemutatása, ahogy Penny képtelen feldolgozni, hogy őt valaki nem szereti – ami mondjuk nincs egészen összhangban a viselkedésével – nagyon szépen sikerült, és Bernadette és Amy – főleg Amy – reakciója erre egyfelől nagyon a helyén volt, másfelől kifejezetten viccesre is sikeredett. Ami pedig Penny és Emily jövőjét illeti – hát, lesz itt még súrlódás.
A fiúk szála is nagyon pöpecre sikeredett. Szépen felépült a gondolatvezetésük, ahogy eljutottak onnan, hogy újra kell indítani Stuart boltját, azon keresztül, ahogy beleélték magukat ennek gondolatába, egészen addig a pontig, amíg rádöbbentek, hogy ezt azért meg kellene beszélniük a csajokkal is, mivel végül is egy elég nagy befektetésről lenne itt szó. És bár nagyon szép volt a párhuzam aközött, ahogy Howard beszélt Bernadette-tel (ahol amúgy Bernie extra cuki volt), és ahogy Sheldon Amyvel (Amy hozzáállása azért ütött), nálam a pálmát mégis az a rész vitte, ahol a srácok álmodoztak és tervezgettek. A furgonos poén mindent vert – ezt amúgy leginkább ahhoz az egy-két évaddal ezelőtti fricskához tudnám hasonlítani, mikor Sheldon megpróbált rákeresni a neten, hogyan hozzon izgalomba tizenkét éves lányokat, csakhogy jelen esetben egyedül Leonardnak esett le, hogy a barátai mennyire is nem gondolnak bele abba, hogy miről is beszélnek.
Ugyanakkor viszont egy elég nagy probléma volt ezzel a résszel, méghozzá valami olyasmi, amit párszor már az előző évadban is említettem: túl sok volt a sztori. Tény, sok a szereplő, kevés a játékidő, és éppen ezért is amondó vagyok, az a legjobb, ha az epizódok úgy épülnek fel, hogy van bennük egy főszál és egy mellékszál, hogy azért mégis mindenkit be lehessen vonni. Igen ám, csakhogy esetünkben mindkét szál olyan erős volt, hogy elment volna főszálnak, és ez – főleg Penny esetében – azzal járt, hogy a különálló történetszálak nem kaptak elég teret.
Tehát ha kicsit sűrű is, de jó volt ez a rész, sokat nevettem rajta, aminek már csak azért is örülök, mivel ez talán azt jelenti, hogy a szezon kezdeti botladozása után az alkotók kezdik újra megtalálni a hangjukat. Úgyhogy jöhet a következő epizód!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
