Most, hogy a Disney felvásárolta a Star Wars jogait, és gőzerővel dolgoznak az új filmen, a Disney csatorna műsorra tűzte az új animációs sorozatát, a Star Wars Rebelst.
A tizennégy éves Ezra egy a Birodalom által elfoglalt bolygón él, ahol a katonák élvezik a tejhatalmukat, és ott rúgnak bele a kisemberekbe, ahol tudnak. Bár a srác nem a legjobb ember, azért a maga szintjén segíti a helyieket, valamint imád borsot törni a katonák orra alá. Azonban éles megfigyelőképességének köszönhetően idő előtt kiszúr egy rajtaütést, és míg a birodalmiak három furcsa alakot próbálnak leszerelni, addig Ezra ellopja az értékes árut, remélve, hogy nagy hasznot húz majd belőle. A rejtélyes idegenek végül rátalálnak, megmentik az életét, és Ezra egy olyan kalandba csöppen, aminek nem akart a részesévé válni.
Ismerős a koncepció igaz? Azt hiszem, ez az alaptörténet is már annyiszor el lett lőve, hogy képtelenség felgöngyölíteni ki is említette először. Azért ezzel az alappal semmi probléma sincs, mert ha nem lenne ennyire népszerű, nos, akkor nem lenne ennyire népszerű. A Star Wars Lázadókból még igen sokat ki lehet hozni, de így első blikkre nem sok karakterizációt kaptunk, talán csak Ezra és a kapitány motivációjába nyertünk több betekintést.
Nem rossz ez az új sorozat, de nem is jó. Először is szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a pilot szerkezete gyanúsan hasonlít a Firefly első epizódjának keretéhez, ami egyrészt nagyfokú pofátlanság, másrészt tökéletesen felesleges, ugyanis egy olyan történetnek, ahol a Köztársaság bukása után a Birodalomban járunk, nincs szüksége ilyen fokú koppintásra. A másik probléma, hogy a stílus túlságosan is gyermekded – oké, persze ez mégiscsak a Disney csatorna, de mint nagy Csillagok háborúja-fan (mintha ezt eddig nem lehetett volna tudni rólam), azért vérzett a szívem az egyszerű poénokon és a klisés megoldásokon.
Ez a háromdimenziós grafika nekem nagyon bejött, érdekes volt, ahogy a színek összejátszottak, a lila és a narancssárga intenzivitása a sablonos fehérrel vagy szürkével ellentétben. A szereplők mozgása is dinamikus és élettel teli, az űrhajók pedig szuperek, mint mindig. A szinkronra pedig nem lehet panasz – legalábbis nekem tetszettek a kiválasztott hangok, valóban illettek a szereplőkhöz.
Örültem, hogy egy-egy ismertebb faj is szerepelt a sorozatban, és bár a wookie-kat sosem szerettem – igen, tudom, én vagyok az egyetlen –, mégis megmelengette a szívemet a felbukkanásuk és a sorsuk alakulása az epizód végén.
Nehéz eldönteni, hogy mi lesz a sorozat folytatásában, feltételezem, hogy a most megismert főellenséggel lesz a nagy finálé, illetve a feltárt titkok vezetnek el odáig, miközben a karakterek összeszoknak, és mi nézők is többet megtudunk róluk, és az őket körülvevő világról – ez az utóbbi hoz engem igazán lázba, hiszen a Birodalombeli élet igencsak kiaknázatlan a mozgóképek körében.
A Star Wars Lázadók még bárhova kilenghet: lehet belőle kultikus sorozat, amire mindannyian örömmel tekintünk, vagy egy újabb marketingfogás, amivel a rajongók pénztárcájában szeretnének nyúlkálni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback