A Gracepoint az amerikai FOX csatorna legújabb tízepizódos krimisorozata, ami az angol Broadchurch című széria tengerentúli remake-je. Az előbbiről sajnos nem tudok véleményt mondani, mert még nem láttam, minden esetre azt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a remake-ekkel általában óvatosan szokás bánni. Nem lenézni akarom az amerikaiakat, de azért valljuk be, volt már olyan sorozat, amihez inkább nem kellett volna hozzányúlniuk (lásd Top Gear). Mivel azonban a Broadchurch-öt nem ismerem, ezért félreteszem az előítéleteimet, és kizárólag arra hagyatkozom, amit a Gracepoint nyújt.
A sztori egy amerikai kisvárosban, Gracepointban játszódik, ami tipikusan nyugis hely: szinte minden lakos ismeri a másikat, és a környéken itt a legalacsonyabb a bűnözési ráta. Pontosan ezért érkezik hidegzuhanyként a hír, miszerint egyik reggel egy helyi, tizenkét éves kisfiút, Danny Solanot (Nikolas Filipovic) holtan találtak a parton. Az ügyet eredetileg a vakációjából visszatérő Ellie Miller (Anna Gunn) kapná, ám az őrsön türelmetlenek, és mire visszaér beszerveznek egy nála sokkal tapasztaltabb nagyvárosi detektívet, Emmett Carvert (David Tennant). A hírt Ellie természetesen nem fogadja jól, hiszen előléptetés várt volna rá, erre beállít egy idegen, aki még el is lopja előle a melót. Az „újonccal” való együttműködést az is nehezíti, hogy Carver nem a legkedvesebb ember: nem elég, hogy zsémbesebb, mint egy vénember, de alighogy megérkezett Gracepointba máris utasítgat mindenkit – ezt az átlagos rendőr még eltűri, de Ellie már nem hajlandó. Végül Carver engedi Ellie-nek, hogy vele dolgozzon, mondván, hogy ő jobban ismeri a helyieket, és a kezdeti nehézségek ellenére az epizód végére már kezdenek normálisan együttműködni.
Az alapötlet szerintem nem rossz – lehet, hogy sokszor elsütötték már, én nem nézek annyi krimit, hogy ezt meg tudjam állapítani, az viszont már most látszik, hogy ha így haladnak, akkor működni fog ez a sorozat. Ám azért van egy-két kivetnivalóm már a pilottal kapcsolatban is. Először is: Danny Solano elvileg tizenkét éves, ráadásul van egy nővére, akiről ugyan nem sokat tudni, de nekem idősebbnek tűnik, mint tizenhat. A szüleiket viszont bőven negyven alattinak saccolom, főleg az anyjukat, aki nem néz ki huszonhatnál idősebbnek. Most anyuka vagy nagyon fiatalon szült, vagy a casting során nem figyeltek a valósághűségre. (Vagy Virginia Kull ennyire jól tartja magát, na de ilyen véletlenekre nem lehet alapozni kérem szépen.) Apróság, de igencsak illúzióromboló. Ha már megemlítettem Mrs. Solanót, akkor muszáj elmondanom, mennyire idegesítően túljátssza az érzelmes jeleneteket – sajnálom, de ez ide kevés. Akarom mondani, túl sok. (Ez alól a nővért játszó Madalyn Horcher sem kivétel.) A harmadik, és egyben legkisebb bajom a dinamikával akadt, ugyanis elég döcögősen indul be a cselekmény. Az első öt percet én simán belesűrítettem volna kettőbe, ugyanis túl hosszasan ábrázolták, hogy telnek Gracepoint lakosainak mindennapjai: ki kit szólít le az utcán egy kis small talkra és miért – nem lényeges. Vagyis, felvezetésnek jó, csak jobban összetömörítve.
Értékelőm vége felé essen pár szó a főszereplőkről, illetve az őket játszó színészekről is. David Tennantot régóta ismerem, szeretem és imádom. Legelőször a Ki vagy, Dokiban figyeltem fel rá, ahol sokszor bizonyította tehetségét. Ugyan fura az amerikai akcentusát hallgatni, de egyelőre jól áll neki a mogorva detektív szerepe is. Anna Gunn a Breaking Bad (magyarul nagyon költőien Totál Szívás. Khm.) óta saját kis bugyrot kapott a szívemben, annak pedig külön nagyon örülök, hogy Emmy díjat is kapott Skyler szerepéért, de erről bővebben a hamarosan napvilágot látó Breaking Bad kritikáimban. Ugyan két teljesen különböző jellemvonásokkal rendelkező karaktert kaptak, és ez a felállás egy más stílusú sorozatban kiváló humorforrás lenne, szerintem a dráma keretei között is van potenciál a párosban.
Még nem teljesen döntöttem el, akarom-e folytatni a Gracepointot, de, minden hibája ellenére az „igen” felé hajlok, már csak azért is, mert kíváncsivá tesz, hogy alakul a detektívpáros dinamikája a jövőben, és persze azt is jó lenne tudni, ki a gyilkos. Na, meg mert minél hamarabb akarok Gunn-Tennant interjúkat látni!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
