De megéri rászánni a hosszú időt. Ajánlok hozzá egy elmélyülésre hajló, nyugalmas estét.
Bár ez a film egy igaz történeten alapuló oknyomozó-riportkönyv adaptációja, Hollywood alaposan kitett magáért.
Szükségtelen lehet mondanom, de nagyon szeretem ezt a filmet! Egy éve láttam először, s bár nem mondhatnám, hogy azonnal a hatása alá kerültem, de könnyű volt belesodródni a hangulatába, mikorra pedig a fajsúlyosabb részhez értünk, már nehéz lett volna szabadulni: hogy úgy mondjam, a békés történetpatakocska, vad folyammá duzzadva ragadja magával a nézőt, mint az oly meghatározó jelentőségű, fagyos, alaszkai folyó. Ide azonban még nem érkeztünk el.
Könnyed, úton-vagyunk-hangulat bontakozik ki az első képkockákon, képeslapokról, levelekről származó idézetekkel telik meg a képernyő, a háttérben csodás amerikai tájakat vetítenek, a képernyőről szinte árad a poros, sivatagi hőség, amikor a film átvált Alaszka havas, hideg tájaira, Chris (Emile Hirsch) kalandozásainak utolsó állomására. Ezután rögtön visszavetődünk az időben Chris diplomaosztójának napjára, és a közérthetőség kedvéért láthatunk egy kimondott és kimondatlan konfliktusoktól terhelt családi ebédet, amiből világosan kitűnik, mennyire különbözik a fiú és szülei értékrendje – talán a húg (Jena Malone) mondható a hídnak Chris és a szülei között tátongó szakadék felett. Mégis ezt követően érthetővé válik (?), miért fogja Chris a cókmókját, hagyja hátra társadalmi személyiségét, veszi fel az Alexander Supertramp „művésznevet” és vág neki a Nagy Kalandnak.
Erre a sémára épül fel a film: az alaszkai Nagy Kaland jelenetei váltakoznak az utazás korábbi állomásaival, míg végül a két „történet” összeér.
Jól operálnak az alkotók a tájképekkel is: míg a kaland korábbi szakaszai végig megmaradnak a forró, napsütötte tájakon, a Nagy Kalandot többnyire hó borítja, de ahogy közeledik a tavasz, úgy válnak az alaszkai események egyre kilátástalanabbá. Ezt az érzést azonban csak óvatosan adagolják az alkotók és mindig vastagon kibélelik a két fagyosabb jelenet közé eső részt egy-egy kellemesebb jelenettel, ahol örök a nyár és az úton lét melegsége járja át a képsorokat. Mégsem mondható, hogy ne lengené be az egész filmet – főleg a második felét – a nyomasztó sorsszerűség atmoszférája.
De a jelenetek jól komponáltak, óvatosak és ravaszak az előreutalások, tökéletesen alkalmazzák a képi eszközöket arra, hogy szimbolikusan megjelenítsék a főszereplőben lezajló belső folyamatokat, legerőteljesebben talán akkor, mikor Alexander egy rövid időre visszatér a városba, hogy azután annál hevesebben igyekezzék kiszakadni a hagyományos értelemben vett civilizációból. Az egészet pedig nagyon jól megtámogatják a zenei aláfestéssel: fel sem merülhet az alaptalanság, meggondolatlanság gyanúja, igazán mesteri emléket állítanak Alexander Supertramp csavargásainak.
Röviden ennyit a filmváltozatról, de érdemes szót ejteni az eredeti, oknyomozó riportkönyvről is. Mindenekelőtt azt, hogy ez az a könyv, ami előtt tipikusan érdemes megismerkedni a filmmel is. Elsősorban nem azért, mert a film sokkal érdekesebb, izgalmasabb és persze látványosabb, ezáltal átélhetőbb, hanem mert a szerző vajmi kevés energiát fordít az időrendre, és így a film előzetes ismerete átláthatóbbá teszi a könyvet is. A regény olvasására csak a legkíváncsibbakat biztatom, mert hát, bevallom, nem feltétlen a legizgalmasabb mű, csak éppen engem borzasztóan érdekelt a főhős személye, háttere és motivációi.
A könyv-változat számos kérdést vet fel, de annál kevesebbet válaszol meg egyértelműen; szerencsésen megmarad annál, hogy alternatívákat vázol fel és ezek többségének alaposan utána jár, de nem okoskodik bele indokolatlanul a történtekbe, nem csomagolja készen a megoldásokat, és bár egyértelmű, hogy a szerző – Jon Krakauer – szimpatizál nyomozásának alanyával, Chris McCandless-szel, igyekszik pártatlan bíra maradni és leírni jót és rosszat egyaránt.
Ezzel szemben a film – természetéből és lehetőségeiből kifolyólag – kiválasztja a Krakauer által vázolt lehetséges alternatívák közül az egyik legkönnyebben megjeleníthetőt és azzal kikerekíti a történetet, így a film túl sok kételkedni valót már nem hagy.
Nagy hátránya azonban a regénynek, hogy több más, hasonló kalandor életét is feldolgozza, ezzel pedig – bár nem teljesen indokolatlanul – de eltér tárgyától, leginkább szerintem akkor, mikor a szerző saját hasonló kalandozásait örökíti meg. Bevallom, ez bosszantott a legjobban, mert úgy éreztem, felhasználja Chris történetét arra, hogy a saját utazásával is eldicsekedjen. (Ugyanakkor ad egy kis „aha” érzést, hogy tehát ezért volt számára ennyire fontos, hogy időt és energiát nem kímélve felderítse Chris utazásainak részleteit.)
Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a könyv nem csak Chris karakterét árnyalja jócskán, de sokkal megindítóbban jeleníti meg a családjával való kapcsolatát, legfőképpen pedig a húga iránta való érzéseit. Veszélyesen megindítóan!
Végül talán még annyit, hogy a könyv – megítélésem szerint, s talán épp a fentebb említett árnyalás révén –, de egy sokkal élesebb, s mindenképpen megosztóbb jellemű Christ jelenít meg, mint a filmverzió, amelynek Chris-szét oly könnyű csodálni és kedvelni, és akivel oly könnyű azonosulni, talán azért, mert legbelül mindenkiben lakozik az a kalandor, aki Chrisben oly domináns volt, hogy elvitte erre a fergeteges utazásra…
SPOILER
…ami a vesztébe vezetett. (Vajon ha ezt tudja, elindul erre az utazásra?) De – s talán ez Krakauer szövegkonstrukciójának köszönhető –, a regényből valahogy az tűnik ki, hogy Chris önkéntelen és sajnálatos áldozata kellett ahhoz, hogy ez a történet márpedig hasson a civilizációs közönybe süppedt, kallódó szívekre. Úgy hasson, mint egy instant defibrilláció, egy kis életet leheljen az akadozó motorokba. Kár, hogy a számunkra már készen csomagolt életigazságai neki magának már nem lehettek hasznára.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
