Sok-sok kulthorror közül most egy újabb nyalánkság van terítéken: Az Élőholtak visszatérneket én néha nem is tudom, hogy hová tegyen: legyen horror vagy annak a szimpla paródiája? Nehéz a kérdés, de most is, mint sok mindent az életben megoldhatja a boncolgatás.
Nos, ez az 1985-ös film (egy évben született a Holtak Napjával) a kezdetekben nem hozta meg a várva várt sikereket, és nagy szám csak 90-es évek közepén lett. Korábban azért nem figyeltek rá, mert a 70-es és a 80-as években ugyanazt élték, mint napjainkban – minden tele volt a zombis filmekkel (ma sorozatokkal is), és sokan úgy gondolják, hogy „ha látsz egyet, mindet láttad”, így csak a jobban beharangozottakat kapták fel. De vissza a filmhez.
Történetünk egy elég erős visszaütéssel kezd, ugyanis felhozza azt, hogy a Romero-féle (a filmben nem nevezik meg) által rendezett Élőholtak éjszakája valós eseményeken alapszik, és a valódi zombik egyikét – ami mellesleg egy hordóban van –, egy kisvárosi raktárban helyezték el tévedésből. Ebből következik a káosz: a zombisitó gáz elszabadul, minden élő aki beszívja, az később maga is átalakul – az élőholt meg visszatér tőle. Ebbe a kaotikus helyzetbe csöppen egy rakat tini – akik kivételesen nem rohadt idegesítőek, hanem épp ellenkezőleg, jók – és a helyi temetkezési vállalkozó, Burt (Clu Gulager).
Hol is kezdjem? Először is, ez a film nem véletlenül lett kultfilm: ha még nem is a legjobb a kategóriájában, egyedi, nagyon megnyerő stílussal rendelkezik, a szereplőkre egy rossz szavam se lehet: a tinik, vagy inkább fiatal felnőttek a helyzeteknek megfelelően reagálnak és kicsit sem bagatelizálják el a történteket. Az Élőholtak visszatérnek legjobb jelenetét a film dalbetéteit is éneklő színésznőnek, A Trasht megformáló Lienna Quigley-nek köszönhetjük. Jópofa szereplő még Spider (Miguel Nunez Jr.), vagy Scuz (Brian Peck).
Ám a legjobbak mégis a a zombik: kevés olyan film van, ami intelligenciával ruházza fel őket, és az pont egy ilyen kivétel. Itt még az eredeti, csak agyra menő élőholtak vannak, ám képesek, beszélni, és elég ravaszak is, majd a film vége felé választ is kapunk ama nagy kérdésre, hogy miért is kell nekik agyat enniük. A válaszra szerintem még Romero papa sem gondolt volna. Az emberibb zombik maszkírozási szintjébe viszont inkább ne menjünk bele – azért itt látszik, hogy min spórolt a stáb. A csontváz zombik előtt azonban megemelem a kalapomat, mert azok zseniálisra sikeredtek.
Mindent egybe vetve, horror fanoknak kötelező film, ijesztésben nincs a toppon, de minden másban megállja a helyét, és szintén azon kevés alkotások egyike, ahol nem nagy egymásba borulós happy end a vég. Én Hanama voltam, és megyek megmenteni az agyamat.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback