Amennyire imádtam az elején, a harmadik szezon végére éppen annyira vesztettem el hitemet ebben a sorozatban. És bár azért még az utolsó szalmaszálba kapaszkodva reménykedtem benne, hogy a negyedik és egyben utolsó évadnak legalább az eleje lesz olyan jó, mint az előzőé, ám az After All These Yearsnek ezt sem sikerült megugrania.

Három év telt el a Vörös Lótusz legyőzése óta, és a világ rendje kezd helyreállni. Körtársaság Városban a Föld Királyságának jövendőbeli királyának, Wu hercegnek koronázásra készülnek, miközben a királyságban az előző évadból megismert Kuvira próbálja egyesíteni a banditák által rettegésben tartott provinciákat. Hogy ezeket a banditákat visszaszorítsák, a levegőidomárok a világot járják, és ott segítenek, ahol csak tudnak – és a véletlen folytán Kai és Opal pont abba a városba érkezik, ahová Kuvira is az embereivel. Mindeközben az Avatar csapat teljes egészében szétbomlott: Bolin Kuvirával járja a világot, Makóból Wu herceg testőre lett – a srác legnagyobb bánatára –, Asami egész ügyesen igazgatja a vállalatát, Korra pedig ki tudja, merre van.

Azt azért meg kell hagyni, hogy az látszik, itt végre tudtak előre tervezni az alkotók: ez a szezon – az átugrott idő ellenére is – egyenest az előzőből táplálkozik, az abban megismertetett karakterekkel és felvázolt helyzetekkel operál. Igen ám, csakhogy pont a három év ugrás miatt minden csak úgy lóg a levegőben: hogy kerül Bolin Kuvirához, Mako Wu mellé? Hogy tett szert Kuvira ekkora hatalomra? Honnan került elő Wu, és miért csak most koronázzák meg? (Mert vágom én, hogy veszélyes volt visszatérnie Ba Sing Sébe, de a koronázás most sem ott lesz, hanem Köztársaság Városban, tehát ennyi erővel azt már három évvel ezelőtt megejthették volna.) Na, és mi van Korrával?

És értem én, hogy – valószínűleg – a fő konfliktus a Kuvira, Wu és követőik közti összecsapás lesz, csakhogy az a bajom, hogy ez rettenetesen átlátszó. Az előző évadban legalább izgulhattunk, hogy ugyan mit akarhat a Vörös Lótusz, hogy kik is ők, satöbbi, most viszont annyira az arcunkba nyomják, hogy Kuvira egy szemét dög, aki borzalmas dolgokban sántikál, hogy ezt a kellemes kis rejtély-vonalat teljes egészében sikerült kiirtani. Az őt övező családi dráma pedig… Azt inkább egyelőre hagyjuk, még túl kevés az infó.

És ha már a kevés infóról van szó: tényleg nevetségesen kevés az az információ, amiket a készítőktől kapunk, és ami alapján meg kellene értenünk, hogy akkor most pontosan mi is történik – ám ezt még nem írnám le hibaként, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy ez csak a beetetés, hogy aztán majd flashbackeken keresztül bemutathassák, mi is történt az elmúlt három évben. Ami viszont, ha jól megcsinálják, nagyon erős is lehet.

Prominens új karakter most csak Wu van – hál’ Istennek; az előző évadokban a készítők nagyon gyakran követték el azt a hibát, hogy túl sok új szereplőt próbáltak behozni –, akit viszont már most rögtön megfojtottam volna. De most komolyan, a srác komolytalan, buta, szétszórt, sekélyes, piperkőc, idegesítő (szegény Mako!), és egy az egyben alkalmatlan bármilyen vezető pozíció betöltésére – ami szégyen, mert a Föld Királysága már igencsak megérdemelt volna egy kompetens uralkodót.

Ami a képi világot illeti, az eltelt három év ellenére a karakterdesignokon nem sokat változtattak – persze, több szereplő is új ruhát kapott, és Tonraqot kicsit meg is őszítették. Ezen felül új egyenruhát kaptak a levegőidomárok – ami elég menő –, és Jinora, Ikki és Meelo kinézetén – főleg a hajukon – is változtattak, de például Tenzin és Lin tökéletesen olyan maradt, mint eddig volt. Viszont ha már vizualitás: az, ahogy Kuvira elintézte a banditákat, nagyon ott volt a szeren – annyit legalább elmondhatunk, hogyha tényleg ő lesz a főellenség (ami nagyjából 99%), akkor elég látványos és durva csatákra számíthatunk.

És akkor a végére hagytam azt, ami a legjobban fájt: Korra maga. Az Avatar csak a legutolsó jelenetben tűnik fel az epizódban, nem mondom meg, hogy milyen környezetben, legyen elég annyi, hogy emiatt mélységesen csalódtam benne. És megértem, hogy sokat szenvedett – pont egyik nap filóztam rajta, hogy amíg anno Aangnak volt egy nagyon is összetartó csapata, akikkel azért folyamatosan voltak kisebb-nagyobb győzelmeik is, addig Korra alig-alig számíthat a „barátaira”, és az előző három évadban szinte csak szívott –, de amit most művelt, ahogy elhagyta magát, az tényleg szégyen. Ennyit arról a pimasz, életvidám, de végletekig kötelességtudó lányról, akit a széria elején megismertünk és megszerettünk. Bryke, most haragszom rátok.

Szóval, bár látom benne a potenciált, nem jól indult számomra a negyedik évad. El tudom képzelni, hogy valami szép, nagy ívű sztorit hozzanak ki az alkotók ebből az alapszituációból, csakhogy az a baj, hogy a karakterek már annyira elidegenedtek egymástól és önmaguktól, hogy szinte már ez sem tud érdekelni.

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák