Alapból nem vártam sokat ettől a sorozattól – bár Kate Walsh-ot bírom, már a Rossz tanár filmet sem szerettem, aztán az előző szezonban annak sorozat-adaptációja is megbukott –, de azért egy ennyire összeszedetlen, kigondolatlan borzalomra azért még én sem számítottam.
Rebecca Wright (Kate Walsh) eléggé ellentétes karakter: amikor éppen nem issza le magát a sárga földig, szexel idegenekkel és csinál hülyét magából, akkor éppen a tárgyalóteremben bíróként funkcionál – ráadásul, nem éppen megszokott módszerei ellenére, nem is rossz bíró. És… És akkor itt megakadok, mert sztori az igazán nincs, csak laza jelenetek sorozata: van egy kissrác, Robby (Theodore Barnes), akinek szüleit Rebecca küldte börtönbe, és akiért Rebecca felelősnek érzi magát, egy pszichiáter, Gary (Ryan Hansen), aki gyakran tanúskodik a tárgyalásokon, és akivel Rebecca folyamatosan összefekszik; meg aztán Tedward (Tone Bell), a tárgyalóterem szellemes őre, és Hernandez bíró (Miguel Sandoval), Rebecca főnöke.
Szóval a történet nulla. Komolyan nulla, nem túlzok. Még az epizódnak sincs semmi íve, csak mennek egymás után az amúgy kizárólag lazán összetartozó jelenetek. Konfliktusnak esélye sincs kialakulni, mert alighogy fellép egy probléma, azt a szereplők két percen belül, első próbálkozásra megoldják. Semminek sincs következménye, de még a sikereknek – amik amúgy nem értem, hogy történhettek – sincs súlya. Arról pedig végképp fogalmam sincs, hogy mit akarnak a jövőben kezdeni ezzel a szériával.
A sorozat természetesen Rebecca körül forog, aki az egyik legellenszenvesebb és leglehetetlenebb karakter, akivel hosszú ideje találkoztam. Egyfelől ugye teljesen szégyentelen, iszik, valószínűleg drogozik, átbulizza az éjszakát, lerobbant furgonnal jár, magamutogató ruhákat hord, és nincs semmi ellenvetése az ellen, hogy a tárgyalóterem őrével vitesse ki a negatív terhességi tesztjét. Ó, és tárgyalás után rámászik a tanúra az irodában. Rövidebben: a csaj már az első öt percben annyi hülyeséget csinált, hogy nem értem, miért nem rúgták még ki, és vonták be az engedélyét. Másfelől viszont az alkotók próbálják lenyomni a torkunkon, hogy ő azért egy rendes ember, aki ezt meg ezt teszi – jó, azt aláírom, hogy amit Robbyért tett, az cuki volt –, és még a szakmai életében is ász – amit továbbra sem értek, és amit teljesen megalapozatlannak tartok.
A történetben minden más karakter – akikről azt sem tudom, hogy vissza fognak-e térni mivel az IMDb-n össz-vissz egy epizódnál vannak kreditálva – teljesen lapos és felejthető, mint ahogy a poénok is – amik egy az egyben Rebecca kilengéseire épülnek, bár oké, néhány fordulata a tárgyalóteremben azért működött. Viszont ez még mindig nem ellensúlyozza a semmilyen történetet. De tényleg szégyen, hogy mennyire összecsapott az egész – nem értem, az alkotók és a csatorna hogy adhatta ki ezt a kezéből.
Eme, tőlem szokatlanul rövid, cikkem konklúziója tehát: a Bad Judge tényleg bad, méghozzá nagyon bad, olyannyira, hogy én szégyellem magam az alkotók nevében, mivel ebben a sorozatban gyakorlatilag egy értékelhető pont sincs. Nem jósolok neki nagy jövőt.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.