Az ismét rendkívül eseménydús és dinamikus évadpremier után jöjjön a szezon, sőt, talán az egész sorozat eddigi legérdekesebb része. Nem véletlenül használom ezt a jelzőt, hiszen nem tudnám jobban megfogalmazni: egyszerre aranyos, vicces, szomorú és izgalmas, a tempó nem annyira rohanós mint például a The Empty Hearse-ben – sőt, mondhatni kifejezetten lassú –, mégsem unatkozunk.
A cselekmény a korábbi részekéhez képest nagyjából kimerül annyiban, hogy megtörténik John (Martin Freeman) és Mary (Amanda Abbington) esküvője, illetve flashbackként láthatjuk az előkészületeket – a meghívókészítést, azt, ahogy Sherlock (Benedict Cumberbatch) szalvétát hajtogat, valamint hegedűszonátát ír a nagy eseményre – és ennyi. Ugyan az epizód során több bűntény is feltűnik, ám mindezek huszad-, sőt, inkább harmincadrangúak. Ennek oka, hogy a legfőbb hangsúly a karakterizáción van, így aki nem emiatt nézi a sorozatot, annak ez a rész baromi unalmas lesz. Akit viszont érdekel a karakterfejlődés is, annak a The Sign of Three igazi csemege.
Akinél a legtöbb változást észlelhetünk, az egyértelműen Sherlock, hiszen azzal, hogy legjobb barátja elkötelezi magát egy másik személy mellett, mindenestül felfordul az eddig megszokott világa. Erre a tényre bátyja, Mycroft (Mark Gatiss) és Mrs. Hudson (Una Stubbs) is felhívja a figyelmét, de igazán csak az esküvőn, illetve az utána következő lakodalmon tudatosul benne – és elfogadja ezt a tényt. Amikor John és Mary nem figyel, akkor látszik rajta, hogy megviseli ez a realizáció, de a kedvükért – barát lévén – megtesz mindent, hogy igazán emlékezetes legyen az esküvőjük. Sherlock Holmes, aki még mindig nem ért az emberi természethez, aki szerint a házasság csak egy felesleges flanc, félre tudja tenni a meggyőződését legjobb barátja, John Watson kedvéért. Gondolhat bárki bármit arról, hogy e két férfi hogyan viszonyul egymáshoz – csak barátok, vagy esetleg többek –, azt viszont senki nem tagadhatja, hogy gyönyörű kapcsolatot építettek ki, amit a világon mindenki megirigyelhet. (A fanyalgóknak megsúgom: nem csak a fikció világában fordulhat elő ilyen barátság, és ezt tessék elfogadni!)
Végezetül térjünk ki pár szó erejéig a szezonon átfutó történetszálra, ami jelen esetben kicsit másképp létezik, mint az előző két évadban, ugyanis két ilyen ívet is meg lehet különböztetni: az egyik már a The Empty Hearse-ben feltűnt, a másik viszont csak ebben a részben bukkan fel, kizárólag említőlegesen. Ez a két szál összekapcsolódik, és természetesen a fináléban fog nagyot csattanni, de ebben semmi újdonság nincs. A két ív kapcsolata, valamint az, hogy a főszereplők milyen megoldást találnak rá, az már sokkal érdekesebb. Erről bővebben majd a következő cikkemben beszélek.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback