Úgy néz ki, az ABC idén eléggé félrenyúlt az új vígjáték-sorozataival: előbb Ixi húzta a száját a Black-ish után, most pedig én csalódtam a Manhattan Love Storyban.
A huszonéves Dana (Analeigh Tipton) Atlantából költözött fel New Yorkba az álommeló kedvéért – amit nem egészen értek, hogy pontosan mi is, valami kiadói munka –, és egyelőre egy egyetemi barátnőjénél, Amynél (Jade Catta-Preta), és annak férjénél, Davidnél (Nicolas Wright) húzza meg magát. Dana még csak pár napja van a városban, mikor Amy ráveszi – kényszeríti – Davidet, hogy szervezzen meg egy vakrandit egyik munkatársa, Peter (Jake McDorman) és Dana közt. A két érintett bele is megy a találkozóba, ám valahogy semmi sem akar jól elsülni.
Igazából nem tudom, hogy kaphatta meg ez a sorozat a berendelést, mert olyan semmilyen, hogy arra nincsenek szavak. Az egyetlen plusz, amivel operál, hogy a jelenetek közben hallhatjuk hol Dana, hol pedig Peter belső narrációját, amik viszont sokszor olyan kínosak, hogy talán jobb lett volna, ha nem is bajlódnak velük a készítők.
A karakterek teljesen klisések, és abból is a rosszabb fajták: Peter a nagymenő, enyhén beképzelt, nagybetűs PASI, aki az utcán azzal szórakoztatja magát, hogy a szembejövő nők közt válogat, hogy kivel feküdne le – amúgy még a kismamával is, miután jó a melle. Emellett viszont pozitív tulajdonsága nem sok van, így a karakter egészen ellenszenves. Persze Dana se jobb: ő meg a tipikus cuki, naiv szomszédlány, aki mindent elszúr. Mikor már vagy harmadszorra szúrt el valamit nagyon a mobiljával, akkor már fogtam a fejem, az étterem előtti jelenet pedig már szinte fizikai fájdalmat okozott. Benne legalább van valami becsülhető érték, valami szívjóság, amit viszont a készítők a végtelenített ciki jelenetek sorával próbálnak ellensúlyozni, amitől a karakter nem hogy nem lesz szerethető, hanem minden egyes eltelt másodperccel egyre magasabbra csúszik a szánalmasság-skálán.
A történet rém egyszerű, elcsépelt, és unalmas is – úgy hét perc után már alig vártam, hogy vége legyen –, és semmi figyelemre méltó nem történik benne. Az utolsó három-négy perc azért javít kicsit a pilot színvonalán, de nem annyit – közel nem annyit –, hogy semmissé tegye az azt megelőző negyedórát. A továbbiakban pedig tényleg nem tudom, mihez akarhatnak kezdeni a sorozattal a készítők: a szerelmespárokat a központba helyező sorozatok akkor működnek, ha a párok maguk szerethetők, itt viszont nem igazán ez a helyzet. Ami még előfordulhat, hogy a részben feltűnt Dana listája, hogy miket akar meglátogatni New Yorkban – esetleg ezeket vehetik sorra az írók, akkor meg viszont egy kicicomázott útifilmmel lesz dolgunk.
Bár a sorozat „comedy”-ként van megjelölve az IMDb-n, és hozza a 20-22 perces sitcom formátumot, a humora túl gyenge ahhoz, hogy igazi vígjátéksorozatnak nevezzük. Inkább valamiféle huszonegyedik századi szerelmi történet ez, amibe beleerőltettek pár nem túl jó poént – bár szeretném megjegyezni, hogy ezzel az A to Z is megpróbálkozott, és neki elég szépen sikerült is megugrania (ráadásul tette mindezt egy sokkal ötletesebb kerettel).
Szóval… Ez nem jött át. Nagyon nem jött át. Gyakorlatilag az idén eddig értékelt pilotok közül eddig ez volt az egyetlen, aminek annyi érdeklődést sem sikerült keltenie bennem, hogy majd belelessek a második epizódba. Ez mellément, ABC.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback